Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
volt, szerencsésen megúszták a lövöldözést. A háziak megszalonnáztatták őket, miközben a katonák elmondták, hogy a Bakonyba valók, Olaszfaluba, s hazafelé tartottak, ezért csatlakoztak a nemzetőrökhöz. (Hogy a gyerekek által megtalált két puska az övék volt-e, csak gyanítani lehet.) Nem várták meg a reggelt, a többiek után mentek. 155 Az erdőbe menekült Kukor-féle csapat az éjszakát az erdőben töltötte, „majd másnap, november 6-án Tésen leadták a fegyvereiket. Tés az erdő nyugati szélében fekszik" - jegyezte le az ügyész Kukor Gyula vallomását. Kukor Károly elmondta a bíróságon, hogy „a sötét és ködös erdőben eltévedtünk, az éjszaka egy részét Csőszpusztán töltöttük, majd hajnali 4 órakor érkeztünk meg Tésre, és itt, a községi tanácsházán adtuk le fegyvereinket." A fentiekben ismertetett tényekkel ellentétben az esetről - szűkszavúan - a következőket mondja 1959-ben a rendőrség összefoglalója: „[...] amikor a szovjet csapatok la] bodajki és kisgyóni honvédség leszerelését végezték [hogy ez miért lett volna éppen a szovjetek kompetenciája, ne firtassuk!], Balinka községben [a] 20 főből álló bodajki nemzetőr[ség] rálövöldözött. A fegyveres összetűzés következtében a nemzetőrök közül Varga István [!] bodajki lakos meghalt, két személyt pedig a szovjet csapatok elfogtak." 156 * A fegyverek összeszedésében Kisgyónban, Bakonycsernyén Barna István főhadnagy és néhány (volt) tiszttársa, meg a helyi kommunisták is segédkeztek a járási rendőrkapitányság embereinek és az oroszoknak. A csernyei nemzetőröknek a szovjetek ellen tervezett fegyveres fellépése éppen úgy elmaradt, mint a diverzánsakció. A Balinkáról begördülő szovjet járműoszlop minden komplikáció nélkül magához vette a tanácsházán lévő gyutacsot és a paxitot, meg a fegyverek egy részét. Miután Kisgyónban is megjelentek, a helyi kommunisták számára is egyértelművé vált, hogy a zűrzavaros időszak véget ért. A járás többi településén is összeszedték a kint lévő fegyverek jelentős részét. Magyaralmáson a korábban sportlövészetre használt kispuskákat éppúgy elvitték, mint a honvédségi készletből származó karabélyokat. Visszatértek Bodajkra is a rendőrök által kalauzolt oroszok, s a bányászkatonáktól is elvették a géppisztolyokat. Amint azt Folmeg Ferenc alhadnagy (akkor már ismét bányász) 1957 őszén a rendőrségen elmondta, 1956. november 6-án 9 órakor megjelent a lakótelepen (a bányászkatonák elhelyezési körlete is itt volt) Vincze Kálmán rendőr főhadnagy és Szabó István rendőrnyomozó hadnagy a szovjetekkel, és a bányászkatonák fegyvereit magukkal vitték a móri kapitányságra. Amikor Folmeg (akkurátusan vagy inkább naivan?) az oroszoktól az elkobzott géppisztolyokról átvételi elismervényt kért (!), Szabó azt felelte, hogy „a szovjetek az összeszedett fegyverekről elismervényt sehol sem adtak, tehát itt sem fognak adni". Az oroszok 155 A lőszerfajtával kapcsolatban megjegyezzük, hogy 1956-ban a Szovjet Hadseregben már nem a PPS-41 típusú géppisztoly volt rendszerben, hanem az attól jelentősen eltérő rendszerű, jóval modernebb, bár szintén 7,62 mm-es, de más formájú lőszerrel tüzelő „Kalasnyikov" AK-47-es gépkarabély. H. J. egykori rendőr szerint ugyanebben az időben a móri rendőrségen a 9 mm-es űrméretű, magyar gyártmányú 1943 M (behajtható válltámaszos) „Király" típusú géppisztolyt használták. Úgy emlékszik, hogy Szabó Istvánnak is ilyen fegyvere volt. 156 ÁBSZTL V - 150 368.
