Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

A forradalom leverése. Visszarendeződés

A balinkai népbolt, itt kezdődött az embervadászat lett lejutottak a kertek aljáig, balra fordultak, s az úttal párhuzamosan tovább sza­ladtak lihegve és rémülten a bánya felé. Ugyanakkor mindenfelől egyes és soro­zatlövéseket hallottak, de szerencsére ezeket másfelé adták le. Két-három telek végén már túljutottak, az előttük futó két honvéd egyenruhás fiú valahol hirtelen eltűnt. Ekkor bukkantak fel mögöttük az üldözők, akik, mihelyt megfelelő pozí­cióba kerültek, a géppisztolyokból tüzet nyitottak rájuk. Takács rendkívüli sze­rencséjének köszönhette, hogy éppen a sorozatok felhangzása pillanatában egy pajta vagy istállóépület sarkánál a kifolyt trágyalében elcsúszott, a lövedékek fü­tyülve elkerülték. Oldalt penderülve, kikerült a tűzsávból. Valaki be akarta ránta­ni a pajtába, azonban ő az attól való félelmében, hogy az építményt rájuk gyújt­ják, kitépte magát a kéz szorításából, és kirohant az utcára. Az előtte futó Varga Lajos azonban hirtelen mintha felugrott volna, szinte úszott a levegőben, majd a következő pillanatban a földre zuhant. 149 Winkelmann János a Balinkát nagyjából kelet-nyugat irányban átszelő maka­dámút - a Petőfi Sándor utca - utolsó házának, azaz az l-es számú épületnek az első, utcafronti részén lakott akkor. (A hátsó, a kert felőli lakás Hullanéké volt.) A meredek lefutású udvar alsó részében fát vágott, amikor az első lövéseket meg­hallotta. A félelmetes zajra kiszaladó felesége rémülten szólította, hívta fel a ház­ba, de ő szinte megdermedt. A fegyverropogás egyre erősödött, amikor észrevet­te a kertek alatt közeledő menekülőket. A legelöl futó nemzetőr elrohant mellet­te, tovább, a ház mögötti horhosba, a következő pedig egyenesen felé igyekezett. 149 Takács János személyes közlései.

Next

/
Thumbnails
Contents