Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
A forradalom leverése. Visszarendeződés
hogy kijárási tilalmat fognak elrendelni! Mindenütt harckocsik és páncélozott szállítójárművek álltak a tereken, az utcákon orosz katonák járó'röztek, a lakosság eltűnt a házakban. Ez utóbbi már nyilvánvaló módon a 17 óra körül, vagy azt valamivel megelőző időben elrendelt kijárási tilalom következménye volt. Ifjabb Kellner Ferenc, aki a kapitányság közelében, a mozi épületében lakott, úgy emlékszik, hogy a sarkon nagyobb létszámú orosz katonai alegység állt, a rendőrség előtt pedig egy tank meresztette a csövét a gimnázium 137 és a községi tanács épületére. A szovjet városparancsnokság - a stáb, vagy kommandatúra - a rendőrkapitánysággá visszaminősült nemzetőrségen rendezkedett be. Az ott talált, volt nemzetőrségi fegyvereket lefoglalták. (A következő hetekben végrehajtott akciók során begyűjtött fegyvereket, lőszert, robbanóanyagot is ide, majd a vajali raktárbázisra szállították.) A harctevékenységet egy alezredes irányította 138 , akinek a neve előttünk ismeretlen. Személyére több forrás is utal név nélkül, erre a későbbi események kapcsán visszatérünk. Nagy valószínűséggel a 61. légvédelmi tüzér hadosztály katonái voltak a móri járási rendteremtők is, akiknek az alakulata Székesfehérvár körzetében települt, „[...] és részt vett a fegyverek összegyűjtésében. A hadosztály egységei eközben letartóztattak »40 kétes személyt«, ezeket az államvédelem szerveinek adták át." 139 A kommunisták a Szombathelyről sugárzott rádiófelhívásra és a szovjetek megjelenését látva hirtelen visszatértek az önként vállalt „illegalitásból", s első útjuk a pártbizottságra illetve a szovjet városparancsnokságra vezetett. Az általuk második felszabadulásként értékelt harcok, tényszerűen és a nemzetközi jogi normák alapján viszont hadüzenet nélküli háború haszonélvezőiként feladatot kértek és kaptak, s közreműködésükkel gyakorlatilag azonnal megkezdődött a forradalom idején közszereplést vállalók számonkérése. Nyelvi nehézség nem volt, annál is kevésbé, mert Szabó István hadnagy („Húsom") behozta tolmácsnak a Petőfi utcából Bednár Sámuel orosztanárt 140 , kéznél volt annak sógora, a szintén orosz szakos Mező Béla, valamint - a későbbiekben - tolmácsként gyakorta megjelent az önmagát minden pártfórumon internacionalistaként aposztrofáló idős Latos Ferenc is, aki a polgárháború idején Szovjet-Oroszországban harcolt. Elsők között csatlakozott az oroszokhoz Szailer Ferenc, Schlichthuber János, a délelőtt még Molotov-koktél gyártására is hajlandó Nagy Gyula (ő még aznap engedélyt kapott arra, hogy a bányaőrségnek vételezett egyik pisztolyt megtartsa magának 137 Az 1952-ben alapított móri gimnázium akkoriban a leányiskola épületében működött. 138 Szailer Ferenc intézkedő szovjet elöljáróként jó ismerősét, Haritonov őrnagyot említi visszaemlékezésében, aki szerinte a helyi alakulat - valójában a raktárbázis - parancsnoka volt. Haritonov egyébként 1958 késő őszén került el Mórról. Klujber László 1957 nyarán levelet intézett Kádárhoz annak érdekében, hogy Selipov kapitányt, a móri szovjet parancsnokot, akivel a pártvezetésnek az ellenforradalom felszámolása idején jó elvtársi, baráti kapcsolata alakult ki, helyezzék vissza Mórra. 139 Kirov. 157. 140 Bednár Sámuelné személyes közlése szerint apósa, Bednár Sándor, aki hallani se akart arról, hogy fia tolmács legyen, csak annyit mondott a náluk megjelenő Szabónak, hogy „Épp elég volt már az oroszokból." Szerinte férjét azért kerestették meg a szovjetek, mert a nevét fellelték egy, a kivégzendő kommunisták névsorát tartalmazó (a legendák ködébe vesző) halállistán. A kivégzést éppen másnapra, november 5-re tervezték az ellenforradalmárok, a helyszín Vajai lett volna. (Az orosz raktárbázis közvetlen közelében!?)
