Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

szonylagos nyugalmát veszélyeztető csoporttól, s ezért adott számukra megbízást, ami viszont a későbbiekben, a per során neki okozott nem kis kellemetlenséget. Az üzem területén már volt egy katonákból álló csoport Mohácsi honvéd főhadnagy parancsnoksága alatt, amely a robbanóanyag-raktárának védelmére volt kirendelve. Ez az alakulat a korábban már említett, az üzem őrzését ellátó, Tabai János rendőr őrmester, helyi körzeti megbízott által - elöljárói utasításra - megszervezett nemzetőr alegységet váltotta fel. Kovács Sándor szolgálattételre jelentkezett Mohácsi főhadnagynál. Miután a két csoport összeolvadt, együttesen mintegy 70-80 főre növekedett a létszám. Mohácsi a feladatot figyelőszolgálatban és páncélelhárításban határozta meg a számukra. A parancs értelmében került sor Kovács fentiekben említett intézkedéseire. Ezeken túl elsősorban ellátási feladatokat kapott. Löffler István munkástanácselnök közölte Kováccsal, hogy a telep kommunistái közt nagy nyugtalanságot keltett megjelenésének híre, mert a párttagok úgy gondolják, hogy azért jött, hogy rajtuk bosszút álljon, amiért a korábbi - államellenes izgatásért kapott - börtönbüntetését elszenvedte. Kovács megnyugtatta Löfflert, hogy nincsenek ilyen tervei, nem vezeti bosszú, s hogy erről bizonyságot tegyen, el is ment Soós József párttitkár lakására. Azt akarta vele közölni, hogy nincs mitől tartania. Mivel csak annak feleségét találta otthon, neki mondta el, hogy nem akar senkit se bántani, „csak azt üzente Soósnak, hogy viselkedjék úgy, mint egy [rendes magyar] ember."

127 A bírósági tanúvallomások szerint Mohácsi főhadnagy eközben a telep vezetőitől gyújtózsinórt kért a benzines palackok felhelyezésére. (Hogy ezt miért tette, nem érthető, hiszen a robbantódrótot, mi több, a robbanóanyagot a katonák által őrzött raktárból maguk is megszerezhették volna! Nem zárható ki, hogy a vallomástevők, akik egyébként kiadták a kérésnek megfelelően a huzalt, csupán saját felelősségüket igyekeztek eltussolni.) Mindenesetre Mohácsi hamarosan, az oroszok közeledtének hírére elhagyta katonáit, s a továbbiakban Kovács Sándor vette át a vezetést. Ellenállásra azonban ők sem vállalkoztak, a hamarosan megérkező, sokszoros túlerőben lévő szovjetek előtt Kovács indítványára letették a fegyvert. (Később, valószínűleg november 7-én, maga is segédkezett a fegyverek öszszeszedésében, s a móri rendőröknek való átadásukban.) Jó néhányan, akik erre nem voltak hajlandóak, elhagyták a telepet. Sem azt, hogy ezek a személyek kik voltak, sem pedig a távozásuk időpontját nem tudjuk. Vezetőjük állítólag egy tanítóképzős lány volt, s az erdőbe mentek. Az egyik forrás szerint erre csak november 6-án került sor, amikor Bodajk irányából fegyverropogást hallottak.

128 Nem zárható ki, hogy a lövöldözés időpontja valójában november 5-e volt, amikor a szovjetek megkezdték a fegyverek összeszedését. (Erről a napról ugyanis 127 A székesfehérvári megyei bíróság Löffler István, Kovács Sándor és Borovszky Lajos ügyében hozott ítélete, 1957. június 28. ÁBSZTL 3. 1. 9. V - 145 58 11. 128 „Egy nép kiáltott..." 211.