Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)

Tizenkét forradalmi nap

tokból az derül ki, hogy minderre úgy került sor, hogy ő csak másnap, november 3-án lépett be az üzemi nemzetőrségbe. Egyébként 9 puskát és 2 géppisztolyt vételezett.) November 2-án a magyaralmási nemzeti bizottság megbízólevelével Németh Viktor és Alföldi József Székesfehérvárra kerékpározott, hogy az időközben megszervezett községi nemzetőrség részére fegyvereket vételezzenek. A fegyverkiutalást a tiszti klubban, a későbbi Magyar Király szállodában írták alá számukra. A két fiatalember ezután a hadtestparancsnokság melletti 17-es laktanyában jelentkezett, s átvették a kiutalt négy darab karabélyt a hozzávaló 80 darab éles tölténnyel, valamint egy TT pisztolyt (ez utóbbi a többiek hallgatólagos beleegyezésével Németh Viktor személyi fegyvere lett). Hazafelé betértek a Móri úton a Halász kocsmába, ahol valakik elmagyarázták nekik a puskák működését, használatát. Hazaérkezésük után a községházára mentek, s leadták a fegyvereket. A nemzetőrparancsnok, Kreitl Gyula irányítása alatt elkészült a szolgálati beosztás, a járőrök a karabélyokat váltáskor egymásnak adták át. A Szabadságharcos Szövetség tulajdonában lévő kispuskákat nem viselhették szolgálatban, mert a tanácselnök kiszerelte belőlük és elrejtette a závárzatot. A nemzetőrök a magtárként funkcionáló egykori intézőlaknál, a kultúrháznál és a községháza előtt őrszolgálatot adtak, de nemcsak a faluban, hanem a határban is járőröztek. A továbbiakban nem volt rendbontás a településen. A fegyverhasználatot, az esetleges lőszerfelhasználást a parancsnok ellenőrizte. (Makovi András egykori csendőr tiszthelyettes megjelent a tanácsházán, s követelte Havas Ivánnétól, hogy adja át neki és társainak a beszolgáltatási iratokat. Az asszony megmutatta ugyan nekik a dokumentumokat, de azok megsemmisítéséről lebeszélte őket. A nemzetőröknek, akik ezúttal is szolgálatban voltak, nem kellett beavatkozniuk.) Ugyanezen a napon Horváth István, a magyaralmási nemzeti bizottság elnöke megbízólevelet adott Teller László, Rácz István, Németh Imre, Nemes Gyula, Horváth János, Németh Viktor, Mátyus István, Orosz László, Frank György, Hoffmann Gyula, Simon Kálmán, Horváth Zoltán, Csóka István és Jakus Sándor részére, hogy a faluban „a szabadságharcosok részére összegyűjtött adományokat Budapestre szállítsák, és azt a Szociálpolitikai Csoportnak Budapest, Városház utca 9-11. sz. [alatt ] átadják."

107 A két teherautóra rakott szállítmány el is jutott a már ismertetett körülmények között a fővárosba. Elkísérte Oszoli István is, aki azonban nem jött haza velük: csatlakozott a Corvin közben harcolókhoz. (Ezeknek a szabadságharcosoknak az első parancsnoka a Móri Bányász egykori futballistája, Iván Kovács László volt, aki 1957-ben, a megtorlás során mártírhalált halt.) Oszoli csak a szovjet invázió után, valószínűleg november 4-e éjszakáján tért haza. A harcok során testének bal oldalán könnyebb sérülést szerzett.

108 A bodajki nemzetőrség tagjai - parancsnokuk ekkor még Horváth Antal volt -, mint ahogyan a többi település hasonló szervei is, november 2-án kapták meg 107 Az eredetiről készült fénymásolat Teller László szíves adománya, a szerző tulajdonában. 108 Oszoli János személyes közlése.