Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
tátott páncélszekrényből Fodor Imre néhány iratot is kiszedett, s az asztalra rakta. A szekrény tetején lévő három kispuskát és a töltényeket azonban nem vették magukhoz, abban állapodtak meg, hogy a bányánál szolgálatot ellátó honvédeknek adják át - ezt meg is tették -, mert azok ott lesznek csak biztonságban. Az ötnapos fennállása alatt hivatalosan mindössze két - tényszerűen viszont három - alkalommal ülésezett járási nemzeti bizottság első megbeszélésére október 31-én este hét órakor került sor 93 . Az elnök, Kovács István nyitotta azt meg, majd ismertette a két megtárgyalandó napirendi pontot. Az első az apparátus csökkentésének ügye, a másik a győri választás tapasztalatainak ismertetése volt. Az ülésen jelen volt többek közt Vaszkó György, Horváth István, Klujber László, dr. Králitz Gyula, s ott volt a továbbra is a hivatalban állásban lévő Huszár Pál 94 is. Az első napirendi pont előadója dr. Králitz lett, akit - mint már tudjuk távollétében, tudtán kívül választottak be a testületbe, s egyúttal szakmai ismeretének, képzettségének megfelelő funkciót is kapott, titkár lett. (A jogi végzettségű Králitz 1950. február l-jétől 1955-ben történt elbocsátásáig a járási tanács apparátusában dolgozott, sőt, már a „Horthy-érában" is a közigazgatásban volt állásban. Hozzáértő és elismert közigazgatási szakembernek számított. Nagy valószínűséggel a járási tanács dolgozója, Huszár Pál javaslatára került a járási nemzeti bizottság jelölőlistájára a már bemutatott körülmények között. Králitz-cal előzetesen mindezt nem egyeztették, csak 30-án délután tudta meg munkahelyén az őt felkereső Horváth Istvántól, hogy a járási tanács javaslatára nemzeti bizottsági tag, sőt titkár lett. 95 Valószínűleg mindez megnyugtatta, talán egyfajta kárpótlást is érezhetett ebben, hiszen elbocsátása után csak adminisztrátori állást kapott a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetben 96 . Amikor Horváth közlését megelőzően felesége elmondta neki, hogy hamarosan autóbusz indul Győrbe az ottani választásra, hallani sem akart arról, hogy azon részt vegyen.) Az események ismeretében nyilvánvaló, hogy az ülésnek előre kiküldött írásos anyaga nem volt, így Králitz az első napirendi pontnak úgy lett az „előadója", hogy ezt vele nem beszélték meg előzetesen, noha fontos szerepet szántak neki annak előkészítésében, hogy az előző két-három évben ésszerűtlenül felduzzasz93 Szinte biztosra vehető, hogy a testület szűkebb vezetése, azaz az ötfős végrehajtó bizottság tagjai napi munkakapcsolatban álltak egymással, s folyamatosan születtek a döntések a kisebb-nagyobb horderejű ügyekben. így válik érthetővé, hogy miért emlékeznek gyakorta a vb-tagok az ülések időpontjaira másképp. Az is tény, hogy november 3-án, szombaton két ülés is volt, az egyik délelőtt, a másik este. 94 Valószínűleg a megváltozott körülmények hatására, alkalmazkodva az új szituációhoz jelentette ki egyik munkatársának, amikor az - bizonyára nyelvbotlásból - elvtárs megszólítással illette őt, hogy már nincs elvtársazás, a polgártárs titulus járja. 95 Horváth szerint ez 31-én délután volt, nem sokkal a nemzeti bizottság ülése előtt, ez az időpont azonban valószínűleg téves, az értesítésnek már 30-án meg kellett történnie. [Miért ne szólt volna neki Horváth azonnal a megválasztásáról, s miért ne hívta volna maga is azonnal a győri választásokra Králitzot?] Ellenkező esetben ugyanis a hivatal átadás-átvétele sem történhetett volna meg már aznap délelőtt, mint ahogy Szabó Lajos azt állította. Szabó igaza mellett szól, hogy a járási pártbizottságot, amelynek „fegyveres védelmében" részt vett, aznap Vincze lepecsételte, miután Kecskés János - utolsóként - az épületet elhagyta. A dolgot tovább bonyolítja, hogy Schiffer János vallomása szerint a nemzeti bizottság ülése délelőtt volt. A fentiekben leírtak a mi következtetéseink az események menetéről, s azok az összes irat egybevetésén alapulnak, ezért feltehetőleg jól megközelítik a valóságot. 96 Mindezzel kapcsolatban Králitz azt vallotta a bíróságon, hogy 1955-ös felmondásakor őt nem érte sérelem, mert kevesebb lett a munkája és több a fizetése. Ezt a megjegyzését a bíróság az ítélet indoklása során nem vette figyelembe.
