Polgár Péter Antal: „S falvak csöndjén dühök remegnek” - Fejér megyei történeti évkönyv 27. (Mór - Székesfehérvár, 2006)
Tizenkét forradalmi nap
hátul ült, emiatt nem tudja, miről „tárgyaltak". Hogy a Győrben készített jegyzeteiből Schiffer felolvasott-e valamit, nem tudja. Sárvári szerint útközben az autóbuszon a beszélgetés során mindvégig a kommunisták kiirtásáról beszéltek az utasok, és Schiffer Bakonysárkányban is azt emlegette, hogy a kommunisták ideje lejárt. Nyilvánvaló, hogy a rendőrtiszt a vallomásával önmagát mentette, hiszen a rendőrség pártalapszervezetének a titkára is volt. A rendszer iránti lojalitását bizonyítania kellett. A győri úton való részvételét meglehetősen nehéz lehetett megértetnie környezetével, s elfogadtatni az akkor már járási rendőrkapitány Mező Bélával, felettesével is. Épp úgy, mint azt, hogy a járási nemzeti bizottság megválasztásán éppen ő, Sárvári akadályozta meg, hogy Mező elhagyja a termet. Mező Béla Sárvári iránt érzett ellenszenvét, amely többek között ezekből az eseményekből is táplálkozott, más vonatkozásban is tetten érhetjük a későbbiekben.) A busz hamarosan folytatta útját, s körülbelül reggel hatkor érkezett meg Mórra. Utasai pihenni tértek, ezt megelőzően azonban Schiffer a nemzetőrségen is ismertette Vincze Kálmán kérésére a győri választáson elfogadott követeléseket. Schiffer és Horváth aznapi, 31-i programja épp olyan sűrűnek bizonyult a későbbiekben, mint az előző. A forradalom móri eseményeinek menetében ez a nap cezúra, választóvonal. A korábbi napokban a pártvezetés, a kiegészítő parancsnokság és a rendőrség közreműködésével, a községi nemzeti bizottság erőfeszítései közepette megszerveződött a nemzetőrség, amely azonban erre az időre az előző napon megválasztott járási nemzeti bizottság fennhatósága alá került. Csakhogy - mint már tudjuk - ez a testület távolról sem állt már a párt befolyása alatt, még akkor sem, ha a testület tagja lett négy kommunista is. Hiába lett a nemzeti bizottság tagja a tetszhalott pártapparátusból Klujber László országgyűlési képviselő, hiába került be az új vezető testületbe Huszár Pál, Vaszkó György és Szenté János a leváltott járási tanács apparátusából, a nemzeti bizottság - s ezzel a vezetés - kicsúszott a már ismert választási események következtében a kommunisták kezéből. Ezen a napon a kiegészítő parancsnokságról a nemzetőrséghez vezényelt katonák (pontos létszámuk nem ismeretes, valószínűleg hatan voltak) menetfelszerelésükkel együtt eltűntek, csak a parancsnokuk, Kosztik főhadnagy maradt a nemzetőrségen. 88 Valószínűsíthető, hogy erre a nemzetőrök eskütételét megelőzően került sor. Nem egyszerűen szökésről van szó: a hadtest forradalmi katonai tanácsa, amely több alakulattal együtt csatlakozott a Dunántúli Nemzeti Tanácshoz, ezen a napon jelentette be a megyei újságon keresztül, hogy a megalázó munkaszolgálatot azonnali hatállyal felszámolják a Dunántúl területén, az abban szolgáló tiszteket pedig leszerelik. így például a pusztavámi bányamunkás szakasz politikai tisztjét, Gaál Mihály hadnagyot rögtön elbocsátották, rendfokozatát elvették. Az intézkedést azonban felemás módon hajtották végre, a pusztavámi bánya lőszerraktáránál őrszolgálatot ellátó sorkatonák és a nem politikai tiszt88 Erre csak közvetett adatunk van. Szailer Ferenc a visszaemlékezésében azt írja, Kosztik József főhadnagy átállt az ellenforradalmárokhoz. Bándy Pál rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyve viszont csak utal a parancsnok személyére.
