Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

FEJÉR LÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 1692-1848

adási hiányok okait is vizsgálta, a felelős személy javait bírói zár alá vették. A tiszti főügyész tagja volt az egy-egy pénztár, pl. megyei ispotálykassza átadására-átvételére kiküldött bizottságnak is. Az ügyészi hivatalnak tudnia kellett minden összegről, amelyet a jegyzői hivatalnál letétbe helyeztek, felhasználásukról véleményt adhatott. Helytartótanácsi rendelet alapján a regnicolaris összeírás (1828) vizsgálatára kirendelt bizottság munkájáról a tiszti főügyész készített jelentést. A megyei közgyűlés kivizsgáltatta a törvényesen járó bér visszatartása miatti panaszokat, barátságos egyezségre törekedtek, ha ez nem jött létre, akkor a közgyűlés elrendelte a kérelmező ügyészi pártfogását. Ilyen pártfogásban részesültek azok a hitelezők is, akik követelésüket nem tudták behajtani. A gazdasági élet területéhez tartozó tevékenységet folytatott az új árszabásokat kidolgozó és a közmunkavégzést megszervező küldöttségekben. A „közjó" iránti elkötelezettségét példázza, hogy kiküldték a népneveléssel foglalkozó bizottságba is. Minden törvényszéki tárgyalássorozat elején bemutatta az ülés elnökének a hivatalánál lévő perek és az ítéletre váró rabok jegyzékét. Az ülések befejeztével arról készített jelentést az alispánnak, hogy a tárgyalt ügyek hány rabot érintettek, hány rab ügyében született ítélet és hány szabadult. Az ügyészi hivatal a tanúkra költött összegekről készített kimutatásait minden törvényszéki ülésre beadta. A gyalog- és lovaskerülők jelentéseit pedig a törvényszék adta át az ügyészi hivatalnak, az ún. „fogó-bérek"-ről készült jegyzékek alapján az elítéltek javaiból fizették ki a járandóságokat. A megyei törvényszék a gyakori bűncselekmény-fajtákról (pl. lótolvajlás) is kért táblázatos kimutatásokat. A megyei közgyűlés a fő- és alügyészt kinevezhette a statáriális bíróságra is. A megyei főügyész és társai mindezeket a feladatokat maradéktalanul nem tudták ellátni. A háromévenkénti személyi változás több bizonytalanság forrása lett, az új hivatalnokoknak kevés idejük maradt arra, hogy tájékozódjanak a nemesi ügyekben, úrbéri perekben, megismerjék a folyamatban lévő büntetőügyeket. A helyzetet nehezítette, hogy az alügyészt rendszeresen igénybe vették a polgári törvényszéken is. A tiszti ügyészi hivatal az 1850. június 30-i rendelettel szűnt meg. a) Ügyviteli és peren kívüli eljárások iratai 1800-1850 0,30 ifm 1. doboz 1. Tiszti ügyészi eljárás 1808-1847 (1850) 2. Törvényszéki jegyzőkönyvi kivonatok, fogalmazványok 3. A főügyész tevékenysége a 1811-1837 különböző megyei bizottságokban 4. Katonai iratok 5. Börtönviszonyokra vonatkozó iratok 6. Arendaügyek 7. Adószámadások felülvizsgálata 1815-1849 1809- 1846 1810- 1847 1811- 1822 1817-1848