Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

FEJÉR LÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 1692-1848

Évi egy-egy alkalommal Székesfehérvárott is üléseztek; 1694-ben a Fekete Sas Vendéglőben, 1695 nyarán, a megyei közgyűlés másnapján, törvényszéki ülést is tartottak. Az ülések időpontját és helyét - az alispán megbízásából a szolgabíró közölte a panaszosokkal, 1696-tól már az alispán székesfehérvári házába idézték őket. A hivatalosan távol lévő alispánt a törvényszéki feladatok ellátásában, az egyik szolgabíró helyettesítette. A panaszügyek, a korra jellemző birtokviták, a megyei közgyűlés előtt indultak, ha közigazgatási úton nem született döntés, akkor a felperes jogi ügyintézéshez folyamodott. Egy elbirtoklással kapcsolatos uralkodói parancs 1700-ban úgy rendelkezett, hogy a törvényszéki ülésszakok szüneteiben a megye, a vizsgálatok és tárgyalások lefolytatására bizottságot hozzon létre. 1701-ben úgy határozott a megyei közgyűlés, hogy a törvényszéki ülésekre általában az alispánt kell kiküldeni. O lett az elnöke, munkáját segítette a vizsgálatot lefolytató szolgabíró és esküdt, később a vármegyei jegyző is. A 18. század elején a megyei törvényszéki ülések időpontját a megyei közgyűléseken hirdették ki. A közgyűlési jegyzőkönyvekben gyakoriságuk is nyomon követhető. A Rákóczi-szabadságharc idején Fejér megye tisztikara Győrbe menekült, onnan intézte a megye ügyeit. A Fejér megyei törvényszék működésének erről az időszakáról nincsenek adataink. A megyei közgyűlés 1710. április 28án, a megyei büntetőtörvényszék 1710. május 6-án ült újból össze Székesfehérvárott. Az első megyei ügyészt 1711-ben választották meg. A megyei nemesek és közbirtokosok ügyvédjeként már 1696-tól ismerték tevékenységét. A bírói gyakorlatban elkülönült egymástól a törvényszék (sedes iudiciaria) a polgári- (sedes civilis) és büntető törvényszék (sedes criminalis). Amikor egy 1726. évi uralkodói rendeletre az alispán összeírta azokat a pereket, amelyeket - a legutóbbi országgyűlés (1723) után - előtte és a szolgabírók előtt indítottak, megállapította, hogy többségében barátságos egyezség született. A 18. század elején a közigazgatási és igazságszolgáltatási hatáskör még átjárhatónak bizonyult. A törvényszék is visszautalt ügyeket a megyei közigazgatásnak. Döntéseit praktikus érvekkel indokolta. Előfordult, mint 1737-ben is, hogy ismertettek egy vitás ügyben érkezett királyi leiratot, majd megállapították, hogy addig is a megyei közgyűlés tudtával jártak el, így a továbbiakban is ott intézkedjenek. A megyei törvényszék széles körben foglalkozott igazgatási feladatokkal és azok felülvizsgálatával. Egy-egy perrel kapcsolatosan a szolgabíró vizsgálata és jelentése alapján a törvényszék rendelte el a javak összeírását, vagy a javak tehermentességét igazoló bizony ságlevelek kiadását, az eljáráshoz szükséges levéltári iratok kiadatását. A végrehajtásokhoz a szolgabírók mellé karhatalmat is biztosított.