Arany Magyar Zsuzsanna - Erdős Ferenc: Fejér Vármegye Levéltára 1692-1849 - Fejér megyei történeti évkönyv 26. (Székesfehérvár, 2005)

FEJÉR VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 1848-1849

telesek voltak jelen lenni; a tanácskozásban, a határozathozatalban részt venni. Közjogi szempontból ugyan a főispán elnökölt a bizottság ülésein, de a tanácskozások előkészítése, az ülések tárgysorozatának megállapítása - a megyei gyakorlatban - az első alispánra hárult, s a Zichy Ödön adminisztrátorsága idején az első alispáni székbe került Zlinszky Istvánról nem mondhatjuk el, hogy rokonszenvezett a liberális eszmékkel. Egyelőre csupán hivatali kötelességét látta el anélkül, hogy a polgári átalakulás és a szabadságküzdelem politikai magatartása felülvizsgálatára késztette volna. Ugyanez mondható el Cserna Károly másodalispánról és a járási szolgabírák jelentős részéről is. Fejér megye 1848. május 1-jére egybehívott közgyűlése feladatát közel másfélnapos tanácskozás után befejezte, s május 2-án már a főispán arról szólt, hogy a bizottmány megkezdte tevékenységét. Bejelentette: az alkotmányos testület ülései nyilvánosak, a tagokon kívül - hallgatóként - bárki jelen lehet. A nemesi közgyűlésekről szólva pedig megállapította: „Fejér megyének századokon által használt köztanácskozási modorban tartott utolsó gyűlése jobb jövő reményében bevégeztetett." Az állandó bizottmány havonta ülésezett; végrehajtotta a minisztériumok rendeleteit, meghallgatta a tisztségviselők jelentéseit. A rendkívüli üléseket a főispán tudtával és engedélyével az első alispán hívhatta egybe, a sürgős intézkedést igénylő ügyeket a „helyben levő" bizottmányi tagokkal tárgyaltatta. Ezen ülések végzéseit, határozatait a bizottmány „rendes" ülése hagyta jóvá, megerősítette vagy módosította. Feszült helyzet alakult ki Fejér megyében a móri ütközetvesztés (1848. december 30.) után. A megyebizottmány rendkívüli ülés egybehívását határozta el, amelyen a megyeszékhely elhagyása és nem a bizottmány feloszlatása mellett döntöttek. A határozat kiemelte: székhelyüket a körülményekhez képest állandóan változtatják, tartózkodási helyükön levő tagokkal megyei állandó bizottmányként tevékenykednek. A rendkívüli ülést követően - a levéltárnok, a főadószedő és a várnagy kivételével - „kik hivataluknál fogva helyhez kötöttek" - a tisztikar és a bizottmány megyeszékhelyen tartózkodó tagjai elhagyták Székesfehérvárt, január első napjaiban Abán, majd Sárbogárdon tartózkodtak. 1849. január 7-én feloszlatták a testületet, ugyanis a császári csapatok befejezték Székesfehérvár és a megye nagy részének megszállását. Az ideiglenes katonai megszállást követően 1849. május 10-én szerveződött újjá Fejér Vármegye Bizottmánya. Gróf Batthyány István kormánybiztos a megszállókkal együttműködő, „császárhű" hivatalnokokat menesztette, s a megyei tisztikar élére a szabadságharc híveit nevezte ki (Csapó József töltötte be az első alispán tisztségét, Boross Mihály a másodalispán, Fekete János pedig a főjegyző feladatkörét látta el). Az ellenforradalmi erők (császári és cári hadsereg) újabb koncentrált támadása menekülésre kényszeríttette a megyei bizottmány több tagját. Július 3-án