Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Alispáni jelentés az 1876. esztendő első negyedévéről

Alispáni jelentés az 1876. esztendő első negyedévéről Tisztelt megyei bizottság! Azóta, hogy a múlt közgyűlés alkalmával volt szerencsém a megye állapotáról s a közigazgatás terén történtekről alázatos jelentésemet a tisztelt megyei bizottságnak bemutatni, egy új csapás öregbíti azon számadatoknak sorát, melyek a legközelebbi múltban e szegény hazánkra ólomsúllyal nehezedtek, s habár ezen megye Duna melléki vidéke nem volt az árvíz által annyira sújtva azon pusztításokhoz aránylag, melyeket a Duna és a Tisza, valamint egyes mellékfolyamaiknak bőszült árja a folyam mentébeni vidéken, sőt onnan mérföldnyi távolságra behatólag is okozott, s melyeknek a Duna átellenes partjain, szomszéd Pest megyében, úgymondva szemtanúi valánk, még itt is az árvíz hátrahagyá szomorú jeleit; düledező házak, s a hosszas álló víz által semmivé tett vetések tanúsítják annak romboló hatását, s csak a legnagyobb erőmegfeszítésnek, valamint az illető megyei közegeknek és községi elöljáróknak, az illető lakosság dicséretes készségének s lankadatlan munkásságával karöltve-karölten járó példás buzgalmának köszönhető sok tekintetben a nagyobb veszélynek elhárítása. Egyáltalában körülbelül 8.740 hold volt e megyében víz alatt, éspedig: Érden 2.000, Battán 1.000, Ercsiben 4.000, Iváncsán 800, Adonyban 800 s Rácalmáson 140 hold. Az árvíz által okozott kár - éspedig a földekben - úgymint: vetésekben, kaszálókban, legelőkben s szőlőkben okozott kár 145.514 Ft-ra, az épületekben okozott kár pedig 19.870 Ft-ra, tehát összesen 165.384 Ft-ra megy. Ercsiben négy ház volt víz alatt, legnagyobb mérvben azonban Érd volt az árvíz által veszélyeztetve, ahol 84 épület állott víz alatt, azok közt a községháza is, s mely községnek belső területe heteken át nem volt teljesen vízmentes. Érden 58 ház, Adonyban a földár által 100 ház nagyobb mérvű sérülést szenvedett; emberi élet, hála Istennek, nem lett az árvíznek áldozatja, úgy sikerült a lábasjószágnak megmentése is. Dicsérettel felemlítendőnek tartom itt Lits Gusztáv érdi uradalmi igazgatót, Kereskényi Gyula érdi római katolikus lelkész és Krüvich Ferenc Érden alakult vészbizottsági elnök urakat, kik az árvíz folytán szükségessé vált intézkedések, s az illető veszélyeztetettek vagyona megmentése körül példás buzgalmat fejtettek ki. Legnagyobb szerencsének mondhatni, hogy sikerült teljes erőmegfeszítéssel az Adony-ercsi egyszersmind államútnak szolgáló töltést - habár az itt-ott nagyon is megrongáltatott - fenntartani, valamint az Adony-iváncsai töltést is, nemkülönben Adonyt új védtöltés alakítása által megmenteni, mely tekintetben mint az e célra közreműködők élén állókat s fáradhatatlan tevékenységük, vala-