Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

A megyei iskolatanács jelentése

A megyei iskolatanács jelentése Mielőtt Ötévi működésünkről a tekintetes megyei bizottságnak számot adnánk, legyen szabad a legközelebb lefolyt tanévről szóló jelentésünket a következőkben röviden összefoglalva előadni. A tanfelügyelőség jelentése szerint a lefolyt tanévben 141 községből és pusztából 95 helyet látogatott, tett tapasztalatairól jelenté, hogy látogatásai alkalmával a községeket, azok bevégezte után az egyházi főhatóságokat az általa tapasztalt hiányokra felhívta, s nem volt eset, hogy a megkeresett főhatóság a legnagyobb előzékenységgel fel ne hívta volna alárendelt közegeit a tanodákban észlelt hiányok javítására. Hasonlót jelentett a megye összes tisztikaráról is, csakis azt látná kívánatosnak, hogy a rendeletet, vagy a törvény 4. paragrafusát nem teljesítő elöljáró általuk feleletre vonatnék, csakis így lehetne reményleni, hogy a nevelési törvény az elöljárók által több eréllyel foganatosíttatnék. A múlt évhez képest örvendetes előhaladást tapasztalt a tanodák építésénél, minthogy Magyaralmáson és Keresztesen a reformátusoknál, Bodméron egy községi, Szentágotán, Bárándon az alapítványi jószágokon új iskolák épültek. Építés alatt állottak pedig Seregélyesen a római katolikusoknál, úgy a rácalmási, a pusztazámori községi és a sáregresi református iskolák. Az építés kilátásba helyeztetett gróf Zichy Ödön úr által a hatvani pusztán. A bárándi és hatvani pusztákon felállított új iskolák által közel 200 tanköteles részesül oktatásban. A tantermek száma szaporodott a római katolikusoknál Móron eggyel, Sóskúton szintén eggyel. Az 1868:38. tc. 23., 44. paragrafusai értelmében a községek által építendő iskolák iránt tárgyalás kezdetett meg Baracskán, Baracson, Bicskén, Nagyperkátán, Alsószentivánon és Rétszilason. A törvényben előírt ismétlő iskolák berendezése, különösen a heti 5 órai tanítás behozatala a tanfelügyelőségnek még mindig nem sikerülvén. Az oktatás érdekében egyáltalán szükségesnek látnók falragaszok által a lakosságot és a községek elöljáróit az oktatási törvénynek a tankényszer ismétlő iskolai kötelezettségére vonatkozó szakaszaival megismertetni. A tanköteleseknek a tanítók által képzettségi fokuk szerinti osztályozása, a tantárgyaknak a kiadott miniszteri tanterv szerinti kellő terjedelembeni tanítása még mindig sok kívánnivalót hagy hátra. Oka ezen hiánynak nemcsak abban keresendő, hogy a nagyobb gyermekek több helyen csak 4-5 hónapig járnak iskolába, hanem abban is, hogy több tanító a miniszteri tantervet még át sem tekintette, a beszéd- és értelemgyakorlat helyes kezelésén alapuló tanmódot nem ismeri, és még mindig azt hiszi, hogy ez különálló tantárgy. Az előírt tantárgyaknak az életre kiható hasznáról tájékozva nem levén, azt minden kedv nélkül tanítja, annak hasznáról a szülőket meggyőzni nem iparkodik, s így a gyermekekkel beemléztet néhány kérdést az elő-