Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Bevezetés

Bevezetés Az „alkotmány védőbástyájá"-nak tekintett megyei szervezet kérdésében a kiegyezést követően a municipialisták és a centralisták között elmélyültek az ellentétek. A municipializmus továbbra is a megyei önkormányzat jelszavát tűzte zászlajára. A centralizmus viszont a központosító polgári tendenciákra történő hivatkozással fokozatosan csökkenteni kívánta a megyék jogkörét. Az országgyűléseken, a sajtóban, a megye üléstermeiben zajló vitákban a centralista álláspont aratott győzelmet, ezt bizonyítja a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870:XLII. tc. is. A municipialisták és a centralisták ellentéte Fejér megyében is fellángolt, az állandó bizottmány tagjai közül többen az önkormányzat teljes felszámolásától tartottak. A kétkedőket, a törvény ellenzőit a főispán vezette centralisták azzal győzték meg, hogy a megyék sarkalatos jogai épségben maradtak: a tisztviselőket jövendőre is szabadon választják, végrehajtják az alkotmányos úton hozott törvényeket. „Teljes szabadsággal vitatkozhatunk a közügyek felett, [a] törvénytelen rendeletek ellen felszólalhatunk, sőt bizonyos esetekben a végrehajtást is megtagadhatjuk"

1 A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény megyei végrehajtásának munkálatait a főispán irányította és koordinálta. Szőgyény-Marich László vezetésével 1871. június 15-én alakult meg a 90 főből álló küldöttség, hogy kidolgozza a megye szervezeti szabályrendeletét. E küldöttségben a bizottmány tagjai közül 64-en, a központi tisztikar részéről 12-en vettek részt, a községeket pedig 13 bíró képviselte.

2 A főispán meghatározta a küldöttségre váró feladatokat, nevezetesen: a virilisek névjegyzékének összeállítását, a törvényhatósági választókerületek beosztásának kialakítását, a tisztikar, a segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámának megállapítását, a munkaköri feladatok leírását, az ügykezelés, a járások közigazgatási beosztásának, az árvaszék és az állandó választmány szervezetének kidolgozását kellett megvitatnia, majd a tervezetet bemutatnia a megyebizottmánynak. A küldöttség közel 3 hét alatt elkészítette a megye szervezeti szabályrendeletét, amelyet a július 3-i bizottmányi közgyűlésen megjelentek el is fogadtak, s jóváhagyásra felterjesztettek a belügyminiszterhez. 1871. október végén tartott bizottmányi ülésen a főispán már arról számolt be, hogy a belügyminiszter a szervezeti szabályrendeletet részben jóváhagyta, a javasolt módosítások végrehajtása érdekében a küldöttség rendszeresen ülésezik, folyamatosan végzi munkáját, illetve az ügykezelés szabályozására, a szolgabírói hatáskör módosítására a törvényhatóság testülete a belügyminiszteri leiratban foglaltak teljesítésére utasította a küldöttséget. Jóváhagyásra került a törvényhatósági választókerületek beosztását, a tisztikar, a segéd- és kezelőszemélyzet hatáskörét, munkafelosztását, az állandó választmány szervezetét tárgyaló fejezet.