Erdős Ferenc: Fejér vármegye alispánjainak éves jelentései 1872-1890 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 24. (Székesfehérvár, 1998)

Bevezetés

vonta ülésező közigazgatási bizottság előadójaként részletes jelentésben számolt be a közigazgatás helyzetéről. A rendszeres tájékoztató azt is jelentette, hogy a közigazgatási bizottság az önkormányzat testületénél lényegesen jobban és időben is gyorsabban áttekintette a megye általános helyzetét, mert a törvényhatósági bizottság közgyűléseire negyedévenként került sor, s félévenként a közigazgatási bizottság által összeállított, a közigazgatás „minden ágát" összefoglaló jelentést olvasták fel a törvényhatósági bizottság ülésén. Ez esetben az alispán csupán „pótjelentésben" számolt be a közigazgatás „azon mozzanatairól", amelyet a közigazgatási bizottság jelentésében nem érintett. Az összefoglaló jelentésekről némi iróniával jegyezte meg Miske Imre: „...az alispáni éves jelentések gyakorlati haszna és becse - miután az csak ismétlés jellegével bírhat - nagy részben megszűnt...". Az elmondottak ellenére a közigazgatási bizottság tevékenységéről Miske az alábbiakban összegezte párhónapos tapasztalatait: „...nem érkezett el ugyan még az időpont, melyben a közigazgatási gépezet új alkatrésze felől ítéletet lehetne mondani, annyit azonban már most is állíthatok, hogy az aggályok, melyek ez által az önkormányzatot fenyegetni látszottak, alap nélkülieknek bizonyultak be."

10 A közigazgatási bizottság megszervezésével nem csorbították az önkormányzatjogait, de a vegyes testület a törvényhatóság területén felügyelte és ellenőrzése alá vonta a közigazgatás valamennyi ágát. Az 1886. évi közigazgatási reform (1886: XXI. tc.) tovább erősítette a centralista tendenciákat. Az Önkormányzati jogkor erősítése helyett a kormány képviselőjének, a főispánnak a hatásköre bővült; a megye „legaktívabb testületi szervének", az állandó választmánynak is elnöke lett. Tehát a törvényhatóság első tisztviselőjének, az alispánnak a törvényhatósági bizottság közgyűlése előkészítésében betöltött szerepe csökkent. A megye főjegyzőjének irányításával került sor a megyei szervezet átdolgozására. A szervezeti szabályrendelet keretutasításban foglalkozott az alispáni hivatal, a központi tisztikar tagjainak feladatkörével. Tárgyalta a törvényhatóság közigazgatási, közegészségügyi felosztását, az országgyűlési választókerületek beosztását, az alispáni hivatal ügyrendjét is. A szabályrendelet a belügyminiszterjóváhagyását követően 1889 júniusában lépett érvénybe.

11 A közigazgatási feladatok ellátásában az alispán közvetlen munkatársai a jegyzői kar tagjai voltak. Hivatali elöljárójuk a főjegyző volt, aki az alispán „akadályoztatása" esetén a törvényhatóság első tisztviselőjének feladatait is ellátta. A főjegyző felügyelt a vármegyei levéltárra, az iktató- és kiadóhivatalra, az irodaszemélyzet munkájára. A közgyűlés elé terjesztendő ügyeket - a referensi feladatok ellátása céljából - az alispántól átvette, s vele egyetértésben, esetenként közösen állapították meg a tanácskozási és ügyrendi szabályrendelet alap-