Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

mány, földosztást követelt az agrárnépesség többsége. A lovasberényi uradalom cselédei 1919 februárjában fellázadtak, mert a konvenciós gabona kiosztásakor csak a fejadagot akarták a gazdaság tisztviselői kimérni. Az uradalmi cselédek fellépése hatással volt a községi agrárnincstelenekre, törpebirtokosokra is. Együttes fellépéssel 1919 tavaszán meg akarták valósítani a földosztást.

141 Törekvésüket a proletárdiktatúra szétzúzta: az 1919. március 21-én hatalomra került tanácskormány nem adott helyt a földosztásnak, hanem a nagybirtok szocializálása mellett döntött. Az 5400 kat. holdas lovasberényi hitbizományi uradalom április elején termelőszövetkezetté alakult. A proletárdiktatúra gyors változásokat valósított meg a községben is, az április 11-én megalakult községi munkástanács a képviselő-testületet váltotta fel. Nem bizonyult néphatalmi szervezetnek, az önkormányzati funkciókat sem tölthette be, ugyanis igen erős centralizáció bontakozott ki: rendeletek és utasítások végrehajtására zsugorodott a munkástanács feladatköre. Az agrárnincstelenek a földosztás elmaradása, az egyházközségek az iskolák államosítása miatt fogalmazták meg elégedetlenségüket, a birtokos parasztság pedig a szocializálás további folytatásától félve fejezte ki aggodalmát. A tanácshatalom bázisának gyors apadásához vezetett a közellátás visszaesése, a gabona- és állatrekvirálás folytatása. 1919 májusától a főváros és az északi hadjáratot folytató Vörös Hadsereg ellátásának biztosítására az uradalmi és a lakossági készletek lefoglalására került sor. Ez kezdetben passzivitást eredményezett, majd a birtokos parasztság körében ellenállásra került sor, amelyet a június végi tanácshatalom elleni tüntetés fejezett ki.

142 A tanácsköztársaság bukása után feléledő megtorlás elkerülte a községet, csupán az izraeliták ellen fokozódott az ellenszenv, ugyanis a zsidókat a proletárdiktatúra támogatóival azonosították. Frühzeitig Ödön a kommün bukása után Csehszlovákiába, Pozsonyba távozott, Frühzeitig Albert pedig a tanácsköztársaság alatt a fővárosban vállalt hivatalt.

143 A forradalmak (1918: polgári demokratikus, 1919: tanácsköztársaság) időszakában a vidéki társadalom alapvető kérdése - a földkérdés - megoldatlan maradt. Hatása oly jelentősnek bizonyult, hogy a konszolidálódó polgári társadalom sem térhetett ki előle. Csupán az volt a kérdés, milyen mélységű választ ad az agrárnincstelenek és törpebirtokosok törekvéseire.