Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

ményezett az esztendő a zsidóság életében is: újból engedélyezték, hogy a zsidók ingatlanokat vásárolhassanak. 1860 őszén az abszolutizmus felszámolásában szerepet vállalt Cziráky János gróf, akit az uralkodó Fejér vármegye főispánjává nevezett ki. Az aulikus elveket valló politikus pályáján változást az 1850-es évek elnyomó, magyarellenes politikai gyakorlata eredményezett. 1855-től visszavonult, a passzív ellenállást választotta. Cziráky János 1818. december 29-én Budán született. Apja Cziráky Antal, anyja Batthyány Mária. Pesten végezte gimnáziumi és jogi tanulmányait. Tanárai között volt Horvát István, a történettudós jelentős hatást gyakorolt az ifjú grófra. Elsajátította a francia és az olasz nyelvet. 1838-ban megszerezte a jogi doktorátust, s ugyanebben az évben apjával külföldi úton vett részt. Fejér megye politikai életében a konzervatívok oldalán vett részt (apja 1825-től 1846-ig a megye főispánja), majd Bécsben a Magyar Kancellárián fogalmazó. 1845-től 1848 októberéig bíró a Királyi Táblán. 1848 őszén a politikai küzdelmekből visszavonult. 1850-ben vállalt császári hivatalt, ismét Bécsben, a legfelsőbb törvényszék elnöke, megsokallva az absztolutista kormányzati módszereket, 1855-ben birtokaira vonult vissza. Családjával Pozsonyban és Lovasberényben tartózkodott. Dezasse Lujza grófnővel kötött házasságából 5 gyermek született: 1847-ben Konstancia, 1848-ban Lujza, 1850-ben Antal, 1852-ben Béla, 1854-ben János. 1860 őszén a nemzeti mozgalom a politikai küzdőtérre szólította. Fejér vármegye főispánjává nevezte ki I. Ferenc József. Cziráky János nem a konzervatív erők, hanem a nemzet és az uralkodó közötti kiegyezés képviseletében lépett fel. Elnöke lett az 1861. december 17-én megalakult önkormányzati testületnek, a megyei bizottmánynak.

115 A mezőváros lakói közül a testület tagja lett: Prifak József katolikus lelkész, Szombathy Lajos református lelkész, Farkas György az uradalom gazdasági intézője, Elbert Antal, Árvái Gyula, Csoknyai István, Móri Ferenc, Papp Mihály és Szabó Péter.

116 Az alkotmányjogi küzdelmek idején elégedetlenségének adott hangot a mezőváros lakossága. Az 1860-ban, még a császári hatóságok megállapította adó beszedése ellen tiltakoztak, s a jegyző, Stockinger Ferenc elmozdítását követelték. A lakosság törekvését siker koronázta, 1861 januárjában Homa Gézát jegyzővé választották. Nem bizonyult konfliktusmentesnek a jegyzőválasztás, ugyanis a mezőváros zsidó lakosságát kizárták a szavazásból azzal az indoklással, hogy nem teljes jogú állampolgárok.

117 A zsidók emancipációja csak a kiegyezés után valósult meg. 1867. november 25-én gróf Andrássy Gyula miniszterelnök beterjesztette a „törvényjavaslatot az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében". A törvényjavaslat főrendiházi vitájában felszólalt a zsidóság