Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Erdős Ferenc: Lovasberény

Igazságtalannak tartották azon intézkedést, mdy a keresztény házakban lakó zsidókat 2 forint adó fizetésére kötelezte. „Nem újonnan megtelepedett családokról van szó - hangsúlyozták az elöljárók -, hanem a régebben a mezővárosban lakók felnőtt és családot alapító gyermekeiről, akiket sem az uradalmi épületek, sem a zsidóházak befogadni nem tudtak, így arra kényszerültek, hogy a jobbágyok házaiban lakásokat béreljenek".

77 Világosan látták a hitközség elöljárói: ezen zsidó családokra kivetett adó a hitközség kettészakadásához vezethet, mert a keresztények házaiban megtelepedettek kivonhatják magukat a hitközség valamennyi tagjára vonatkozó kötelezettségek és terhek alól. Az 1834. január l-jétől a hitközség tiltakozása ellenére életbe léptetett szerződés állandósította az ellentéteket. 1840-től a fentebb már utalt elvándorlással a hitközség anyagi ereje csökkent. Elsősorban a tehetős kereskedők költöztek el Lovasberény bői, ily módon a visszamaradottakat jelentősen megterhelte a földesúri oltalompénz és bérleti díj. A hitközség megmegújított kérelme hatására 1844-ben módosult az adó összege. 1844. június 9-én ismerte el Cziráky Antal a zsidók gazdasági helyzetében bekövetkezett változásokat. „Tekintetbe vévén, hogy 1833-ik évtől fogva a folyamodó Sidó községnek némely tehetősebb tagjai részint elköltöztek, részint elszegényedtek, vagy elhaltak... a leg utóbbi Privilégiumban ki szabott földesúri illetőségemet folyó 1844-ik évi Januariustól 1853-ik évi utolsó Deczemberig, évenkint fizetendő 800, azaz Nyolc száz pengő forintokra... ezennel leszállítom olly formán, hogy ezen summába az uradalmi két Fabrikának, Fürdőháznak, és a Sidók által használt uradalmi Urasági Fundusoknak, nem különben a most fennálló Sidó házaknak, továbbá a koscher bor, és sermérésnek, az élesztő árulásnak, végre a boltbeli kereskedésnek árendája bennfoglaltatik. Valamint pedig a Folyamodók által eddig esztendőnként adni szokott czukrot, kávét, viaszgyertyát, és marton ludakat az eddigi mennyiségben továbbá is esztendőnként meg adni, úgy szinte Privilégiumaiknak fennálló többi pontjait is a folyamodók ezentúl is szorosan megtartani kötelesek..."

78 Az éves oltalom és bérleti összeg mindvégig feszültséget teremtett az uradalom és az izraeliták között. Azonban a konfliktus ellenére zavartalannak bizonyult a hitközség tevékenysége, amelynek élén az elnök (a hitközségi bíró), a pénztárnok, a templomi és jótékonysági elöljárók, valamint a tanácstagok álltak. Állandósult a hitközség pecséthasználata: a pecsétlenyomaton a zsinagóga frigyszekrényének kicsinyített rajza volt látható. Annak héber, majd német nyelvű körirata: SIEGEL DER LOVASBERÉNYER JUDEN GEMEINDE.

79