Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)
Erdős Ferenc: Lovasberény
Cziráky József amellett, hogy megtartotta a korábbi földbirtokos gazdálkodási rendjét, új alapokra helyezte az uradalom és a jobbágyok viszonyát. 1740. október 22-én kelt az az úrbéri egyezség, amely nem kisebb célt fogalmazott meg, minthogy elősegítse a magyar és német jobbágyok „megmaradását". A tömören megfogalmazott bevezetőből arra következtethetünk, hogy a szerződést megelőzően nem volt rendezett az évente fizetendő cenzus (földbér) összege, a teljesítendő robot mennyisége. Rendezetlennek bizonyult a fahasználat, a faizás joga (az 1720. évi összeírásban utaltunk arra, hogy a jobbágyok csak tűzifát szedhettek az erdőben), a fuvarok díja és a napszámbérek összege. Az urbáriumban kölcsönös érdekek is megfogalmazódtak: a jobbágyok részéről a terhek egyeségesítése, a földesúr részéről a majorsági gazdálkodás munkaerő-igényének biztosítása. Ez utóbbira utal a fuvardíjak és a napszámbérek meghatározása. Az 1740-ben megkötött és 1741 Szent György napján (április 24.) érvénybe lépő szerződésben a cenzus összegét az alábbiak szerint szabályozták: az egésztelkes évente 15 Ft-ot fizetett, a féltelkes 7 Ft 50 dénárt, a negyedhelyes 3 Ft 75 dénárt. Az egésztelkes jobbágy mindössze 16 nap igásrobotot teljesített, a háromnegyed telkes 12 napot, a féltelkes 8 napot, a negyedtelkes 4 napot szolgált. Az igásállattal nem rendelkező zsellérek évente 8 nap kézi robotot teljesítettek. A robot mennyiségén túl a szolgáltatás felhasználását is szabályozta az urbárium: az uradalom a szántási és vetési munkák elvégzésére használta fel az ingyenmunkát. Az aratást részes aratók „és más egyéb rendbéliek" végezték. Bekapcsolódtak a jobbágyok a behordásba, az igásállattal rendelkezők „két fordulással" tartoztak a roboton kívül. Ha ezen kívül kivették részüket a behordásból, azért már meghatározott bért fizetett az uradalom. Csupán a tűzifát biztosította a földesúr az uradalom erdejéből, s ezért egy nap tavaszi szántással, a felszántott terület bevetésével (a vetőmagot az uradalom biztosította), ugyanott az aratási és behordási munkák elvégzésével, továbbá egy szekér tűzifa beszállításával tartoztak. Évente egy hosszúfuvart teljesített minden gazda. Hosszúfuvar alatt a Czirákyak Vas megyei uradalmi központjába, a Kenyéribe történő szállítást értették. A hosszúfuvar szabályozása a jobbágyok érdekeinek védelmét szolgálta. Sőt még azt is tartalmazta az urbárium, ha évente nem veszi igénybe a földesúr, a következő évben nem követelhető az elmaradt szolgálat teljesítése. Ugyanakkor meghatározta a szerződés a szállítandó termények mennyiségét: az egésztelkes 16 pozsonyi mérőt (1 pozsonyi mérő =62,5 1) volt köteles szállítani búzából, árpából és kölesből. Zabból, mert az könnyebb, 20 mérőt kellett a szekérre rakni. Borból 16 akó (1 pozsonyi akó =54,3 1) volt a szállítandó mennyiség.