Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Balázs László: Vértesacsa

98 csirkét, 588 tojást, a falunak volt két kaszás saját rétje, s a kocsmából havonta 6 forint volt a bevétel. (Kocsmát 1759. szept. 29-től árendában bírta a falu Szent Mihály-naptól Szent György-napig. )

(154) A pálosok intenzívebb allódiális gazdálkodást nem űztek, de a lakosoknak mégis sokszor úgy kellett harcolni újabb földekért, szántás lehetőségekért. 1770-ben már csak 9-en tartanak juhot, de a falu panaszára a máj. 21-i megyei közgyűlés kötelezi őket a falu panaszára, hogy a következő tavaszig el kell adni a juhokat.

(155) Ugyanekkor a pálosok földek feltörését ajánlották fel a jobbágyoknak (Brach-feldung), de ezt nem fogadják el, mert sok volt a robotjuk, és az újabb földek feltöréséhez nem volt elegendő igásállatuk.

c m Az uradalom, hogy a birtokot jövedelmezőbbé tegye, birtoklásuk vége felé nagyobb beruházásokat hajt végre: 1778-ban téglagyárat állítanak fel a verebi út végénél levő határrészen, s 1778. R.A (Residentia Atsaiensis) jelzésű tégláikat mind a mai napig bőven meg lehet találni a faluban; a falutól 1/4 órára levő téglavetőben 1786-ban 3 lélek lakik.

(I57) 1782-ben építik fel a nagy magtárat, 1784-ben az uradalmi pincét. Alkalmazottakról nemigen olvastunk, eltekintve a tiszttartóktól, a pálosok maguk irányították a munkákat, s megelégedtek a jobbágyok szolgáltatásaival. A legelőért a falunak azonban mindig küzdeni kellett a pálosokkal: 1775-ben is újból amiatt panaszkodnak a megyénél, hogy a földesúr az urbárium bevezetésekor legelőnek kijelölt Csaplár területet tőlük elvette, s büntetést kell fizetniök, ha állataikat ráhajtják.

(158) Schmidegg idejében zsidó bérlő volt a boltban. A pálosokról nem tudjuk, hogy meddig tartották meg a zsidó kereskedőt, de 1767. ápr. 24-től egy Stanko Katusz nevű görög kereskedőnek adták oda a boltot, aki kőházért, boltért és tartozékaiért két részben 140 forintot fizetett. A boltban árulhatott sót, dohányt, sört, pálinkát és más portékákat; a nagy ünnepeken nem nyithatott ki, de felmentéses (disponált) ünnepeken a mise után „a bolt ajtajának alsó részét" megnyithatta. A boltos az uradalom számára minden árut beszerzési áron volt köteles adni.

(159) Korábban a mészárszéket is zsidó bérelte. Hogy a mészárszéket mikor vették el a zsidó bérlőtől, nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy 1778-ban egy új mészárossal kötnek szerződést, aki a bérletért 50 forintot fizet, s akinek kötelességéül előírják, hogy tartozik télen—nyáron jó és mindenféle húst mérni a megyei megszabott áron. Hogy ebből mennyien éltek, adataink nincsenek rá.

(160) A pálosok idejében is volt egy határjárás az úrbérrendezés évében Acsa, Fornapuszta, Csákvár és Lovasberény között. Ekkor a következő határneveket említik a tanúk: Rovákja völgy. A Rovákja völgy végén keresztül-