Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23. (Székesfehérvár, 1994)

Kurucz János: Nádasdladány

tát majorsági gazdálkodás alá fogta. Egy másik forrás 17 telkes jobbágyot tűntet fel 1696-ban. Házas zsellér nem volt a településen. A 17 jobbágy közül 10 egésztelket, 6 féltelket és 1 negyedtelket művelt. Ez összesen 13 1/2 telket jelentett. A 17 jobbágy családból 13-ban összesen 21 fiúgyermek volt. 9 jobbágy összesen 16 lóval, 13 jobbágy 58 igavonó ökörrel, 17 jobbágy 31 tehénnel, 11 család 16 növendékmarhával, 14 pedig 38 sertéssel rendelkezett. 14 család méhészkedéssel is foglalkozott, itt 28 kasról szól az összeírás. Fő terményük a búza, árpa, zab és a köles. A jobbágyok minden egésztelek után évi 3 forint cenzust fizettek, 52 napot robotoltak és a terményekből kilencedet adtak. A jobbágyházaknál lakó zsellérek évente 9 nap robottal tartoztak. A korcsmáitatás és mészárszéktartás jogával a földesúr rendelkezett. A falu határában újjáépített egykövű malmot az uraság évi 6 forintért adta bérbe. A földesúr tulajdonát képező 60 holdnyi erdőben a jobbágyok fahasználati jogot kaptak, amely csak a szárazfa összegyűjtésére vonatkozott. A szomszédos Jenő területéről 10 hold szántó tartozott Ladány hoz. Csillérpusztának nagy részét erdő borította, irtás árán itt 15 hold szántóhoz jutottak a ládányi féltelkesek.

(26) Néhány név a ládányi lakosok közül 1696-ból: Tóth János (bíró), Szekeres György, Gönczöl István, Nagy Imre, Nagy György, Pálffy Gergely, Tóth József, Konya Márton, Szabó György, Kun József, Kun Péter, Szántó Márton, Major Ferencz, Kis István, Kun Gergely, Kis József.

(27) Az 1696-os feljegyzésből kitűnik, hogy a török kiűzését követően erőteljesen megindult a gazdálkodás a ládányi birtokon. A 10 egész jobbágytelek már maga is bizonyíték erre. Az 1760-as években 1 telek 24 hold szántóval járt a ládányi II. osztályba sorolt birtokon, ez a XVII. század elején sem lehetett kevesebb. A falu lakóinak életét az említett terheken kívül az időnkénti katonai beszállásolások tették nehezebbé az 1600-as évek utolsó esztendeiben. A ladányiaknak a megyéhez intézett panaszos hangú leveleiből tudhatjuk meg, hogy a török alóli felszabadulás nem járt a megpróbáltatások megszűnésével. A beszállásolt katonaság fosztogatásban időnként túltett a törökön. Idézzünk a ladányiak 1699. május 3-án keltezett panaszos leveléből: „...Mi Ladani Birák és Eskütt Polgárok mind közönségessen akarjuk Nagy ságtok és Kegyelmességtek tuttára adni ezin dolgot, hogy az rajtunk lévő Németek, mikor kimentenek tőlünk, vettenek föl az három Garast, néha pedig tizen négy Pénzt, azomban más Németek jöttek bé hozzánk februári 2-án, azon Nap is fizettünk Abrakot 3 kilát és egy Mérczét, majd fizettünk azon szerént 44 kila Abrakot... Azomban azt is akarjuk Nagyságtok és Kegyelmességtek tuttára adni, hogy ezen rajtunk levő Császár Szekeresei az Eökröket mind a Réteinken őrözik. Nem csak az magunk falujában levő Szekeresek, hanem a Kis Keszi Szekeresek