Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

a „közös" gondjává vált. Beszűkült adózásuk köre és terhe is, bár a múltbeli adósság — az egyéni gazdálkodókhoz hasonlóan — rájuk is ránehezedett. Ugyanekkor egyértelműen szabályozottá vált a téeszek tagjai számára a község iránti anyagi kötelezettség, a Köfa-hozzájárulás kérdése. Terheik könnyebbedése hozzájárult az új életformába történő beilleszkedésükhöz. Űgyszintén az állami szociálpolitika (egészségügy) tényleges, illetve kilátásba helyezett kiterjesztése soraikra. A lakosság egészét foglalkoztató anyagi gondot kellett ekkor rendezni, az egyik évnegyedről másikra változó társadalmi átalakulás időszakában.''

1 A változás okozta adóproblémát pl. azzal hidalták át. hogy az 1960. év első negyedére történt kivetést, illetve bevételt tekintették irányt adónak az év második negyedében is. A 3. negyedre előírt 262 000 Ft téeszekre eső hányadát nekik 50%-ban, szeptember 1-jéig kellett teljesíteniük. (Az újak ez alól kivételt képeztek.) A minden érdekelt által magasnak tartott búzaföldadót — 452 700 kg-ot — kamatmentesen csak szeptember 30-ig lehetett rendezni. Az évesen 1,2 millió Ft kivetés 63%-a a magánszektort terhelte, a 426 395 Ft hátralékkal együtt. Ezen belül az előirányzat 9%-a, 50 463 Ft hátralékkal tetézve, a nem mezőgazdasági foglalkozásúakra (kisiparos, kiskereskedő) esett. A kollektív szektor kivetése 332 225 Ft volt. Az említettek alapján az egyéniek 1 főre vetített adója (475 Ft) csaknem 100 forinttal több, mint a kollektív szektorba tartozóké. (Ez 383 Ft volt.) Az egyéni gazdáknál az 1 kh-ra eső adó 436 Ft. Ez a szövetkezetben 51 Ft. Az év 3. negyedében az egyéni gazdáknál fennálló hátralék erejéig a pénzügyi csoport zálogolást hajtatott végre. Mintegy előkészítéséül a 4. negyedben bekövetkező újabb kollektivizálási hullámnak. A községben bekövetkezett társadalmi változás indokolta a hatalom helyi szerve, a tanács és a lakosság kapcsolatának napirendre tűzését, az átszervezés okozta sokk feloldását, de legalább csökkentését, a helyi államhatalom szerve és a nép közötti távolság mérséklését. A kezdeményezés a járástól indult. Gróf István járási vb-titkár által összeállított tézisek figyelembe vételével. Az 1960. november 30-i tanácsülés előadója Pók László, a vb titkára volt. Az előadó rámutatott, hogy a tanácstagság tevékenysége egyenetlenségeket mutat. Az üléseken történő részvétel csökkenő tendenciájú. (1959: 58%, 1960: 55%).) A beszámolóik megtartása ezzel ellentétes irányú. (1959: 42%, 1960: 78%.) A tanácsi állandó bizottságok munkája a javulás irányába tart, amennyiben az 5-ből már 3 tevékenysége minősül megfelelőnek. Az egyenetlen, és több vonatkozásban javítandó ténykedés okát — a korabeli szemléletnek megfelelően — abban jelölte meg, hogy a tanácson belül pártcsoport nem működik. Rámutatott arra is, hogy a téeszek vezetői és a tanácsi vezetés közötti vita, amely a hatalmi rangsorolásért folyik, kedvezőtlenül hat a tanács funkcionáriusainak önállóságára, a tömegkapcsolatok alakulására és az anyagi erőforrások koncentrálására. A szóvá tett problémák és a vele összefüggő kérdések elemzése az 1961. év első négy hónapjában tartott tanácsi fórumokon tovább gyűrűzik.

00 Januárban a szakigazgatás munkáját, márciusban az állandó bizottságok helyzetét vizsgálják. Különösen az utóbbi ülésen nem maradt el a bíráló észrevételek sora sem. Ezúttal a tanácstagok (Lakatos József, Szőllősi Flórián, Baka János és Hajdók István) részéről. A tanácsi tevékeny-