Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

dás és az 1956 januárjában alakult Petőfi téesz — Szakács János elnök­sége alatt — kimondta feloszlását. (Ez utóbbinak 22 tagja és 162 kh föld­je volt.) A megmaradt Béke téesz 53 személyre és 489 holdra apadt le. Egy szervezés alatt álló termelőszövetkezet — a Vörösmarty — pedig nem jutott el a megalakításig. Az 1956. évi 3 szövetkezet összesen 1359 holdjából és 201 tagjából a legrégebbi, a Béke maradt talpon. * A rövid időtartamú szabadságot november 6-án a régi, de változást ígérő hatalom visszatérése követte Kislángon. 01 Két héttel később Fűzi Ferenc járási vb-elnökhelyettes jelenlétében 16 személy részvételével tartott értekezlet: a zömében tanácstagokból álló gyülekezet, végrehajtó bizottságot alakított, illetve kiegészítette azt. Miklós János elnök mellett Kolonics József titkárból, Németh Mihály községgazdából, valamint Fa­lusi Györgyből, Szarka Mihályból, Polgár Lászlóból, Kéri Istvánból, Su­lák Ferencből, Kugler Györgyből, Egervári Jánosból, Csörgő Józsefből, dr. Nádasdi Gáborból, Tóth Istvánból és Sziklai Artúrból állt a 14 ta­gúra növelt testület. Az új esztendő (1957) elején a községgazdai állást gazdasági előadói státus váltotta fel. Erre Pók Lászlót alkalmazták. Nagy Miklós pedig Ocsenás József és Puskás János személyében munkatársa­kat kapott a község pénzügyeinek bonyolításához. Az újjászervezett helyi hatalom és a lakosság többségének viszonyát a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte. 02 A hatalom részéről megnyilvá­nuló bizalmatlanság jele volt a március 15-i megemlékezések számszerű csökkentése és időbeli korlátozottsága. A nép részéről tapasztalható fenn­tartásokat maga a helyi hatalom így jellemezte: ,,A lakosság a megvá­lasztott tanácstagjaival nem mindig őszinte és bizalmas . . ., sőt: majd­nem ellenséges". A politikailag bizonytalan, kölcsönös fenntartásokkal terhes helyzetben a helyi vb az 1956 őszén történteket — jegyzőkönyvben rögzítetten—csak az 1957. június 6-i ülésén minősíti ellenforradalomnak. A hatalom és a lakosság közötti nézetkülönbségek kiütköztek egyes agrárpolitikai intézkedésekben is. 63 A tavaly őszi tagosítások változatlan fenntartása a tanács részéről: rendkívül népszerűtlen volt. A parasztok saját (és „eredeti") földjeiket akarták megművelni. Az egymás közötti csere tudomásul vétele az érdekelteket nem elégítette ki. Következmé­nye: előbb több mint 100 kh szántatlan, majd — ez a nyár elejei össze­íráskor derült ki — 408 kh föld ,,eltűnése". Ekkor derült ki az is, hogy a tényleges búzavetés 350 holddal kevesebb a tervezettnél. A nyár folya­mán a békétlenség csak fokozódott: a begyűjtést felváltó fölvásárlás árai mélyen a szabadpiaciak alatt voltak. A 4—500 Ft-os szabadpiaci árral szemben a felvásárolt búza 65 Ft-os mázsánkénti ára olyan nézeteknek vált forrásává, hogy: „ezért a pénzért nem érdemes gabonát termeszteni". Az év elején a téeszek együtt tartásáért, illetve újjászervezéséért folyta­tott tevékenység, majd az Ödön-pusztai Haladás utódaként megalakított Üj-Petőfi téesz (Varga Sándor elnöklete alatt) azt a benyomást keltette, hogy az egyéni gazdálkodás ismét csak átmeneti formaként létezik. Az újjáteremtés hitelét az is rontotta, hogy tagjainak munkafegyelmén csak szigorú rendszabályokkal (természetbeni járandóság megvonásával) lehe­6* 83

Next

/
Thumbnails
Contents