Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng
dás és az 1956 januárjában alakult Petőfi téesz — Szakács János elnöksége alatt — kimondta feloszlását. (Ez utóbbinak 22 tagja és 162 kh földje volt.) A megmaradt Béke téesz 53 személyre és 489 holdra apadt le. Egy szervezés alatt álló termelőszövetkezet — a Vörösmarty — pedig nem jutott el a megalakításig. Az 1956. évi 3 szövetkezet összesen 1359 holdjából és 201 tagjából a legrégebbi, a Béke maradt talpon. * A rövid időtartamú szabadságot november 6-án a régi, de változást ígérő hatalom visszatérése követte Kislángon. 01 Két héttel később Fűzi Ferenc járási vb-elnökhelyettes jelenlétében 16 személy részvételével tartott értekezlet: a zömében tanácstagokból álló gyülekezet, végrehajtó bizottságot alakított, illetve kiegészítette azt. Miklós János elnök mellett Kolonics József titkárból, Németh Mihály községgazdából, valamint Falusi Györgyből, Szarka Mihályból, Polgár Lászlóból, Kéri Istvánból, Sulák Ferencből, Kugler Györgyből, Egervári Jánosból, Csörgő Józsefből, dr. Nádasdi Gáborból, Tóth Istvánból és Sziklai Artúrból állt a 14 tagúra növelt testület. Az új esztendő (1957) elején a községgazdai állást gazdasági előadói státus váltotta fel. Erre Pók Lászlót alkalmazták. Nagy Miklós pedig Ocsenás József és Puskás János személyében munkatársakat kapott a község pénzügyeinek bonyolításához. Az újjászervezett helyi hatalom és a lakosság többségének viszonyát a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte. 02 A hatalom részéről megnyilvánuló bizalmatlanság jele volt a március 15-i megemlékezések számszerű csökkentése és időbeli korlátozottsága. A nép részéről tapasztalható fenntartásokat maga a helyi hatalom így jellemezte: ,,A lakosság a megválasztott tanácstagjaival nem mindig őszinte és bizalmas . . ., sőt: majdnem ellenséges". A politikailag bizonytalan, kölcsönös fenntartásokkal terhes helyzetben a helyi vb az 1956 őszén történteket — jegyzőkönyvben rögzítetten—csak az 1957. június 6-i ülésén minősíti ellenforradalomnak. A hatalom és a lakosság közötti nézetkülönbségek kiütköztek egyes agrárpolitikai intézkedésekben is. 63 A tavaly őszi tagosítások változatlan fenntartása a tanács részéről: rendkívül népszerűtlen volt. A parasztok saját (és „eredeti") földjeiket akarták megművelni. Az egymás közötti csere tudomásul vétele az érdekelteket nem elégítette ki. Következménye: előbb több mint 100 kh szántatlan, majd — ez a nyár elejei összeíráskor derült ki — 408 kh föld ,,eltűnése". Ekkor derült ki az is, hogy a tényleges búzavetés 350 holddal kevesebb a tervezettnél. A nyár folyamán a békétlenség csak fokozódott: a begyűjtést felváltó fölvásárlás árai mélyen a szabadpiaciak alatt voltak. A 4—500 Ft-os szabadpiaci árral szemben a felvásárolt búza 65 Ft-os mázsánkénti ára olyan nézeteknek vált forrásává, hogy: „ezért a pénzért nem érdemes gabonát termeszteni". Az év elején a téeszek együtt tartásáért, illetve újjászervezéséért folytatott tevékenység, majd az Ödön-pusztai Haladás utódaként megalakított Üj-Petőfi téesz (Varga Sándor elnöklete alatt) azt a benyomást keltette, hogy az egyéni gazdálkodás ismét csak átmeneti formaként létezik. Az újjáteremtés hitelét az is rontotta, hogy tagjainak munkafegyelmén csak szigorú rendszabályokkal (természetbeni járandóság megvonásával) lehe6* 83