Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

Esték keretében a közösben végzett munka előnyeiről, a „béke-harc" időszerű kérdéseiről, a népgazdaság eredményeiről és további célkitűzéseiről esett szó. Közönség biztosítása céljából a járás 34 öntevékeny művészeti csoportjának bemutatóit szervezték. A munkanappá nyilvánított karácsony másnapján a versengő csoportok bemutatóját tartották meg. Február hónapban az agitáció fokozódott. Kislángon várták az első belépőket. Addig ugyanis erre nem került sor. Az állampolgári kötelezettségek hatósági kezelése hivatalosan ugyan nem, de ténylegesen mégis a kollektivizálásért folyó tevékenység szolgálatában állt. A reális gazdasági helyzettel nem számoló, ugyanakkor a kivetésben és a behajtásban a szociális rétegpolitikát folytató adópolitika 1952 negyedik negyedében kénytelen tudomásul venni, hogy az éves előirányzatnak mind a járásban, mind Kislángon alig 60%-a realizálódik. Amikor azonban a kollektivizálás tervezett arányai nem látszanak megvalósulni, sőt tavaszig egyáltalán nem valósultak meg, intézkedések sora következett a lemaradások pótlása, sőt más pénzügyi követelések érvényesítése érdekében.'

1 1953 első negyedében csak az együttesen kezelt adók kislángi kivetése meghaladta a 400 000 Ft-ot. Az év második negyedében előbb a (tojás és baromfi) begyűjtési hátralék kártérítési összegeinek, majd a kulákság III. Békekölcsönnel kapcsolatos tartozásainak behajtását szorgalmazzák. Ezek a törekvések nem értek célba: járásban a felét alig meghaladóan, Kislángon még ilyen arányban sem sikerült megvalósítani. Jóllehet az MDP járási bizottsága is — a községekből bekért listák alapján — foglalkozott a hátralékos párttagokkal. A bevételek elmaradása nyomán pénzzavarok keletkeztek. Volt ahol az illetmények kifizetése körül, Kislángon az óvoda ellátmányának biztosításában történt fennakadás. Ezekhez 1952—53. telétől újabb gondok társultak. A tél óta tapasztalható áruhiányhoz elemi létszükséglethez tartozó áruféleségek csatlakoztak/'

7

' (Liszt, kenyér, só, cukor, szappan, petróleum.) Az elosztást kénytelenek utcák alapján megszervezni. Összeállítják a „szegénykatasztert". (Ez Kislángon 35 személyt tartalmazott.) A kulákok ellátását a maradéktól teszik függővé. Júniusban már ellenőrző mérések beiktatásával folyik a kenyér adagolása, ami az elégedetlenséget, a kiosztás lassulása miatt, fokozza. A közeledő nyári mezőgazdasági munkacsúcs kiélezi a mind kritikusabbá váló húsellátás gondjait. Az őszi vetési problémákhoz 1953 tavaszán újak csatlakoztak. A vetőmaghiány következtében a járás területén mintegy 1000 kh búzának szánt terület ellátása vált megoldatlanná. Árpából a szükségesnek csak fele, kukoricából mindössze egyharmada állt rendelkezésre. A járási vezetés a szűkebb és a tágabb környezeten belüli cserével kívánt a helyzeten változtatni. A vetéstervek 85%-os teljesítését két politikai esemény sarkallta. A Szabad Népben megjelent bírálat közvetlenül ugyan a bicskei járási vezetést nyilvánította a „kulákok cinkosainak" (tehetetlenségüket minősítve), de mások is értettek belőle. Ez a körülmény, valamint a májusi országgyűlési választásokat előkészítő politikai kampány járult hozzá a mezőgazdasági munkák terveinek legalább jelentős arányú elvégzéséhez. Ezek az erőfeszítések újabb személyi konzekvenciákkal jártak. Ennek vált áldozatává Batári Sándor kislángi vb-elnök. De érintve volt a változásban a járási vezetés két legneuralgikusabb része, a mezőgazdasági és a begyűjtési osztály is. A felgyülemlett problémák — amelyek országosan hatottak — rendezést kívántak. Ezt kísérelte meg az MDP Központi vezetőségének 1953. június végi ülése. A Központi Vezetőség ülése a változtatás igényével lépett föl. Nagy Imre kormánya radikális változást ígért: az öncélú szocializmus építését emberközpontúvá kívánta formálni. Egy héttel nyilatkozata után Rákosi