Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács-Farkas Gábor: Kisláng

1923. május végén a katonai nyomozók azt jelentették, hogy Kislángon a földmunkásmozgalom nem csitul, és a vezetők: Sajtos József, Mayer Imre, Kender István, Mayer György „állandóan a kommunizmust éltetik". A kislángi baloldali emberek között emlegették ugyanekkor Handley Salamon magánállatorvost is. A földreform mégis kiterjedt Kislángra, és 1923-ban már arról értesülünk, hogy 1000 magyar hold körüli terület került felosztásra, és ezt a határrészt még ebben az évben Kisláng községhez csatolták.~

,/a A rezsim vezetői ekkoriban intézkedtek, hogy a baloldali politikai tendenciákat ellensúlyozzák. 1923. június 29-én Kislángon leleplezték az első világháborús emlékművet. Köztudott, hogy a község lakói közül 102 fő halt hősi halált a különböző csatatereken. Az ünnepségen megjelent Habsburg József, királyi herceg is. A gazdaközönség eszmei nevelése céljából újjászervezték a Kisgazda- és Földműves Olvasókört. Az olvasókör népszerűsítése miatt 1924ben feloszlatták a földmunkások kislángi szervezetét, ahol a falu nincstelenjei, az agrárproletáriátus és a törpebirtokosok tömörültek. A községet 1920 tavaszán a sárbogárdi járáshoz akarták csatolni, azonban az alispánhoz küldött levélben az elöljáróság annak nagy hátrányát kifejezte, így az átcsatolásra nem került sor. A község vezető jegyzője Gergő Béla lett, majd 1920-ban Bakcsy Bélát adóügyi jegyzőnek, Schlakker Károlyt 1922-ben aljegyzőnek megválasztották. 1924-ben Nóvák József községi orvos alkalmazását hagyta jóvá a községi képviselőtestület, 1925-ben pedig Gaál László lett a községi állatorvos. Mindketten korábban kerültek Kislángra, Nóvák József 1923-tól magánorvosként működött ott. 1925-ben fiókgyógyszertárat állítottak fel a faluban, megkezdték az állami iskola és a községháza felújítási munkálatait, szinte évről évre javítják a kiscséri vasútállomáshoz vezető vicinális utat. Tovább építették a református templomot is. 1926. február 26-án a főszolgabíró a templomépítés meggyorsítását indítványozta. Szerinte érdemes, sőt, szükséges állami segélyezésben részesíteni a templomépítést. Még ez év tavaszán a vármegye főispánja közbenjárására a községi református templom építéséhez az egyházközség kivételes és rendkívüli állami segélyképpen tízmillió koronát kapott. A községben két iskola működött a harmincas években. Az állami elemi népiskolában 520 tanuló volt 1931-ben. Az iskolát 1 igazgató vezette és 8 tanító működött ott. Az épület eredetileg négy tanteremmel indult. (1906—1911 között róm. kat. iskola volt, de 1911-ben államosították.) A református iskola 1904-ben épült, átszervezésére 1925-ben került sor. Itt két tanító működött. A tanulók száma 1930-ban 90 fő. 1930-ban 3200 lélek lakott a faluban. A községhez ekkor 4593 kh. terület tartozott, és kültelki lakott helye csak Jánosmajor volt. A község határából 4058 kh szántóföld legelő 216 hold, rét 0, szőlő 29, erdő 4, terméketlen terület 258 kh volt. A község fő terménye a búza és a tengeri. A telepítés után kialakult birtokviszonyokban a földreform során történtek változások. A községi földigénylők közül 42 magyar hold házhelyet és 1200 hold szántóföldet osztottak ki. A falu vagyonosabb rétegét a 20 hold vagy annál nagvobb föld vagyonnal rendelkezők adták: ifj. Svajda József 173, Csapó Gábor 79, Nádi József 50. id. Szebek Mihály