Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék

Egy évtizeddel később — az 1945-ös földosztás alkalmával — a korábbihoz hasonló helyzet jellemző.

1

"

7 A nagybirtok kiterjedése meghaladta a község határának több mint felét. (53%-ot.) Elkobzás útján 725,5, míg megváltással 3111 kat. hold került a Földalaphoz, illetve az igénylők tulajdonába. Az 1935—1945 közötti évtized jellemzője, hogy szinte kizárólagossá váltak a közép- (300—500 kat. hold közötti) birtokok, miközben a kisbirtokok területe közel 500 kat. holddal gyarapodott. A birtokosok között pedig az 1—5 hold közöttiek elérték az összes tulajdonosok felét. A község 1945-öt úgy érte meg, hogy mezőgazdasági keresőinek 63%-a mezőgazdasági munkás és cseléd volt.

1

™ Az ötszáz főt megközelítő (493 fős) agrárproletariátusból (gazdasági cselédként) csak 193-nak adódott állandó munkahely, míg a többiek időszaki (alkalmi) munkából éltek. A negyvenes évek elején az 1193 helyi keresőből 782 (65,5%) a mezőgazdaságból élt, oly módon, hogy ez utóbbi kategórián belül 300 főnek, azaz több mint 1/3-uknak, rendszeres keresete nem volt.

109 Négy évtized alatt a mezőgazdaságban használt gépi eszközök, felszerelési tárgyak száma csaknem megkétszereződött.

170 A motoros erő-, illetve munkagépek száma közel háromszorosra (88 db-ra) emelkedett. Megjelent a traktor is, 12 darabbal. A föld megmunkálása mellett más munkafázisokban is gépesítés történt, Mindenekelőtt a nagybirtokokon. A vető-, ültető-, illetve a kapálógépek száma meghaladta a 250-et. Az arató- és terménybetakarító, a cséplő- és osztályozógépek száma 70 volt. A korábbi 14 szecskavágót 182 db terményelőkészítő-gép váltotta föl. Föltűnt néhány trágyázó gép is (5 db). Szélesebb körben hódított a bor-, illetve gyümölcsgazdasági gépek sora (149 darabbal). Megjelentek a tejgazdasági gépek (20 db), és kezdetét vette a keltetők alkalmazása. Állatállomány tekintetében vezető szerephez jutott a sertés, 2446 darabbal.

171 Kétharmadában zsírsertésekkel. A korábban élelmezésben riválisaként szereplő juhok veszítettek jelentőségükből. Számuk 530-ra esett vissza. (Húsz kivételével mind gyapjúmerinó.) A lábasjószágok közül a szarvasmarha-állomány megtartotta korábbi számát (1205 db), összetételében azonban 250 darab szimmentálival és az egyéb piros-tarka állománnyal (együttesen 1063 jószággal) élre tört, illetve a tejtermelők hegemóniáját valósította meg. A lovak megőrizték vonóerő tekintetében elfoglalt helyüket (426 db). Az összes állatféleségen belül mintegy kétharmados arányúvá vált a baromfiállomány. (A 14 087 db-ból 11 908 a tyúkféle. 224 a pulyka, 555 a lúd és 919 a kacsák száma.) 1935-ben 481 galambot vettek számba. A méhcsaládokból 310-et tartottak nyilván. A századfordulóhoz képest megháromszorozódott a község gyümölcsfáinak száma.

172 Legjelentősebb gyarapodás az őszibarackosokban történt. A gyümölcsfák csaknem 40%-át alkották, ami az 1895-ös helyzet közel húszszorosát (10 404 db) jelentette. A második helyet elfoglaló almafák száma viszont mintegy 10%-kal visszaesett. (3103 volt belőlük.) Felére csökkent az eperfák (379 db) száma és majdnem eltűntek (6 db maradt belőlük) a gesztenyefák. Az általános tendencia azonban a gyarapodás volt. Arányát érzékelteti, hogy a megyében ez az 1895. évi állomány megkétszereződött. Nyéken háromszoros a növekedés. A harmincas években a Felső-Dunántúli Mezőgazdasági Címtár Kápolnásnyéket a tengerit, a lucernamagot, moharmagot, téli almát termelő községek között tartotta nyilván.

173 Állattenyésztés szempontjából a hazai piros-tarka szarvasmarhát, a melegvérű lovat, a zsírsertést, a hússertést, a tyúkot, a kacsát tenyésztő, kacsahízlalással foglalkozó és tejtermelő községek közé sorolták Kápolnásnyéket. A helységben ekkor magánkézben lévő faiskola is tevékenykedett.