Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

1854 augusztusában nagy jégeső volt. A bicskei szolgabíró a bizottság által felvett kár jegyzéket adómérséklésre terjesztette fel. Az 1856. évi adatok számot adnak a két külterületi lakott hely népesség számáról: a 877 összlakosból Kalózon 37-en, Erdőmajorban 27-en laktak. Az úrbéri egyezséget 1859. január 30-án Alapi Salamon Eleknévéi sz. báró Palocsai Horváth Kornéliával, ill. kiskorú gyermekeinek gondnokával a következőképpen kötötték meg: Az uradalmi meghatalmazott kijelenti, hogy az úrbér behozatala alkalmával Tordason csak 12 és 4/8 jobbágytelek és tíz házas zsellér volt, azonban időközben a telkek száma három egész telekkel és 4/8-dal szaporodott. A házas zselléreké 42-vel. Jelenleg tehát 16 egész telek és 52 házas zsellér van. Az uradalom ... a tagosítás és rendbeszedés jótékonyságára gondolva, eláll minden huzamos pertől és a község lakóinak írásba foglalt, valamint szóval is előterjesztett kérelmére meghagyja a következőket: a most létező 16 egész úrbéri telek után egy magyar hold mennyiségű belső telket, 22 m hold szántóföldet számítva. Ugyancsak egy telekre 12 hold kaszás rétet, a falu felől kezdődő rétekből, s ha azokból nem telnék, ugyanannyi mennyiségű szántóföldet a most is birtokban levő legelőből ugyancsak egy egész telekre 10 m hold esik. A házas zselléreknek, 1/8-adot egy teleknek véve, hasonló mennyiségű legelőt adnak. Ami pedig az 1859. január 29-én hitelesített birtokkönyvbe foglalt és a jelenleg is a jobbágyság birtokában lévő földekből az előbbi járandóság után fennmarad, azt törvényszabta ár mellett birtokukban hagyja. Az evangélikus lelkész addigi birtokát egész telekre egészítik. Az evangélikus tanító 4/8 telki illetőségét rétben, legelőben és szántóföldben adják meg. A jegyzői hivatalnak öt hold mennyiségű legelőt szelnek ki. A község által jelenleg bírt hat hold szántó továbbra is megmarad. A községháza építésére az evangélikus paplakon felül levő részből a kellő mennyiséget kijelölik. Az evangélikus iskola telkét az előtte lévő puszta térből egészítik ki. A falutól keletre, a legelőnek vezető út mellett, a völgyben levő csordakútnál balra levő, árokkal körülvett ún. urasági remisz, részben faiskolának, részben az urasággal közös földhordó helynek marad. A temető az 1832. április 7-i helyzetnek megfelelő területben továbbra is fennmarad. 1860-ban az úrbéri egyezség kiegészült, hogy a római katolikus tanítónak 4/8 úrbéri járandóságot és 5 hold legelőt adnak. A jobbágyok meghatalmazottjai — félreértés folytán — megtagadták a mérnöki utasítás aláírását. A megállapodás ennek ellenére 1859. január 30-án megtörtént, s most már akadálytalanul tulajdonukba vették földjeiket. A község 1861-ben folyamodványt nyújtott be a Vármegyei Bizottmányhoz, amelyben kérte, továbbra is a régi vonalon maradjon az út Tordason keresztül Martonvásárról Gyúróra. Az ügy helyszíni kivizsgálására bizottságot küldtek ki, amelynek alapján a község kérelmét elutasították, „azt az utat kell használni, amelyet tagosításkor az uradalom megjelölt". A tordasi földek osztályba sorolása alkalmával 1862. augusztus 28-i jegyzőkönyv felvételénél jelen voltak: Simonyi József ügyvezető és Csi-