Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

Jankovich Miklós 1756. július l-jén panasszal fordult a vármegye alispánjához a dézsmák bérlője ellen, hogy a rácalmási dézsma bérét készpénz helyett csak természetben kívánja átvenni, mivel a püspök ezt a tordasi templom építésére rendelte. Tordas község lakói panaszt tettek a vármegyénél 1760. május 22-én földesuruk kegyetlensége miatt. A megyei közgyűlés megbízta Tótth István alszolgabírót, hogy a földesúrral közölje a tordasiak panaszát és intse meg őt. Ugyanez év végén a jobbágyok beadványára úgy határozott, hogy felszólítja a földesurat az urbárium kiadására. Még két év múlva sem adta ki az urbáriumot. Fiáth János főszolgabíró a megyei közgyűlésnek jelentette, a helyszínen megvizsgálta az evangélikusok harangláb ját és megállapította, hogy a faharangláb ténylegesen összedőléssel fenyeget. A közgyűlés engedélyezte, hogy a korábbi helyen új faharanglábat építsenek. Az evangélikus lakók 1764 végén a romos állapotban levő templomuk renoválására kérnek engedélyt. A megyei közgyűlés ilyenkor szokásos helyszíni szemlével az illetékes szolgabírót bízza meg. A falu jobbágyai 1766-ban ismételten panaszt tesznek földesuruk ellen, aki a vármegye felszólítása ellenére sem adott nekik, urbáriumot. A megyei közgyűlés megbízza a szolgabírót, hogy a földesurat szigorúan szólítsa fel az urbárium kiadására és eredményéről a legközelebbi közgyűlésen tegyen jelentést. A vármegye 1766-ban a Helytartó Tanácsnak jelentette, hogy a királynő rendelkezésének megfelelően a jobbágyság panaszát megvizsgálták, abususokat találtak, azonban fáradozásuk hiábavaló volt. 1767 októberében újabb tűzvész pusztított, amelynek során 18 ház, az evangélikus oratórium, paplak és tanítóház égett le. Marich Tamás, Fejér vármegye szolgabírája 1768. április 11-én a helyszínen vizsgálta a jobbágyok úrbéri kötelezettségeit, amelyen a falu részéről Vagala Márton bíró, Erdélszki Mátyás törvénybíró és még négyen vettek részt. A jobbágyoknak földesurukkal, Sajnovics Mátyással urbáriumuk nem volt. 1743-ban Perl Erzsébettel szerződésre léptek, amely most is érvényben van. Eszerint minden évben 200 ft adót fizettek, ezenkívül az uraság részére 30 budai mérős földet ősszel és ugyanennyit tavasszal megszántottak, bevetettek, letakarítottak és az uraság kertjébe behozták. Továbbá az egész falu együttesen esztendőnként 40 napot robotolt, az őszi terményeket is betakarította. Malmuk nem volt, a dunai malmokba jártak őröltetni. A községnek magának 18 boglya szénát termő rétje volt. A legelőt az uraság marhái is használták, saját marháik az uraság birkásának sok juha miatt, igen szűken éltek. Faizásuk nem volt. Szabad nádlásuk lévén minden évben a falu számára tizenöt száz kévére valót vághattak. Szőlőhegyük volt a határban, fél évig mérhették a bort, a mészárszéket szerződés alapján az egész évben bírták. A roboton kívül sok napszámot adtak, melyeket azonban az uraság nem bonifikált. . . Szántóföldjeik három kalkaturában voltak, kettőben 9-9 pozsonyi mérőt, a harmadikban 6 pozsonyi mérőt vethettek el. Minden terményből kilencedet adtak. Minden kereszt gabonából sarlópénzként 1 pénzt, szüretkor pedig cédulaváltásért 1 garast fizettek. Valamennyien szabad költözködésűek voltak.