Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Lencsés Ferenc: Tordas

1731-ben az uradalmi csűrrel egybeépített katolikus oratórium áll a misézéshez szükséges felszereléssel. Akkor miséznek, ha egy-egy kolduló barát odavetődik. A Sajnovics család leghíresebb tagja: Sajnovics János, 1733. március 13-án született, Tordason. Iskoláinak elvégzése után a jezsuita rendbe kérte felvételét. A felvételről értesülve a rend előírásai szerint 1748. szeptember 24-én Pesten minden ingó és ingatlan vagyonáról bátyja, Sajnovics Mátyás javára végrendelkezett. Magának csupán évi 50 forint juttatást kötött ki. Később, bécsi tartózkodása idején — a rendfőnök engedélyével — meglátogatta bátyját Tordason. Sajnovics János nyelvészeti és csillagászati munkásságát két könyvbe foglalta: 1770-ben a magyarok és a lappok nyelvrokonságát és 1779-ben a csillagászat alapelemeit írta meg népszerű formában. A terjedelmesebb tudományos igényű, csillagászati munkájának elkezdése előtt, 1786. március l-jén, 52 éves korában, Budán halt meg. A község lakói 1734-ben ismét panasszal fordulnak a megyéhez, mivel az előző év őszén Beniczky Sándor ménese vetéseiket legázolta. Tekintettel arra, hogy kevés a szántójuk, rétjük és legelőjük földeket vettek bérbe, de nem győzik ezzel kapcsolatos szolgálataikat. Végezetül kérik a vármegyét adóterheik csökkentésére. Sajnovics József özvegye megengedte a falunak, hogy evangélikus prédikátort tartson, ezért a falu minden jobbágya évi 2 nap gyalogos vagy igás robotot vállalt. 1737. decemberében a következő urbarialis szerződést adja a falunak: Esztendőnként az egész helység nekem és gyermekeimnek 200 rénus forintot, felét Szent György-napon, a másik felét Szent Mihály-napon okvetlen tartoznak letenni. Másként executioval megveszem rajtuk. A kocsmát egészben visszaadja. Tartoznak 30 budai öreg mérő alá földet őszivetés és tavaszi alá ugyanannyi mérőt a Dobozy pusztában szántani, összehordani és ide Tordasra behozni. Tartoznak 40 szekér szénát Dobozról Tordasra behozni. A vármegyei közgyűlés a falu lakóinak panaszára elrendelte, hogy közöljék a földesúrral, az eddigi urbáriumot köteles megtartani. Özv. Sajnovicsné halála után az árvák gyámjai a következő szerződést kötötték a faluval: A falu 4 esztendőre árendába kapja a faluban, Szent Miklós és Szent László pusztákban levő földesúri jogokat, beleértve a malmot, mészárszéket, kocsmát, helybeli dézsmát és a földesúri szőlőket évi 1000 ft árendáért. A majort minden épületével, gyümölcsöskerttel jó állapotban kötelesek tartani. Zsidó abban a helyzetben marad, mint az elhunyt földesúr idején. A majort és épületeit kötelesek a tűztől oltalmazni, ha vigyázatlanság folytán leégne a kárt kötelesek megtéríteni. Az erdőre és vadjaira vigyázzanak, oktalanul ne irtsák, ne halásszanak. Hogy az árvák a szerződés lejárta után ne maradjanak vetés nélkül 50 mérő búzát adnak a jobbágyságnak, hogy azt vessék el, s minden évben 30 mérő búzát vigyenek Győrbe az árváknak. Az ispán eddigi szabadságában és házában megmarad, úgy a vincellér is. A bérlet felét Szent Mihály-napra, másik felét Szent György-napra tegyék le. Bíró Márton püspök, 1755. október 7-én tette le a tordasi katolikus templom alapkövét. A templom építését Horányi Gábor, Pest megyei alispán kezdte el.