Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pusztaszabolcs

Az uradalmakban az aratómunkásság elégedetlensége sztrájk formájában 1898 nyarán jelentkezett. Ekkor 74 pár arató lépett sztrájkba, mert a gabonatáblákban jégverés következtében nagy kár esett, és az uradalom az aratási szerződést nem akarta módosítani. Ekkor ugyanis a 12. részért arattak szinte minden uradalomban. Szabolcspusztán azonban megjelent az adonyi főszolgabíró, aki látta a gabonában esett jégkárt, jogosnak találta az aratók követeléseit. Az uradalom a hatóság nyomására pénzt ajánlott fel az aratóknak, akik Csongrádpusztán július elsején reggel az aratást megkezdték.

60 A Springer uradalomban 1924 őszén a leszerződött répamunkások megtagadták a munkát. 1925-ben az uradalom a munkát megtagadó 120 adonyi lakossal nem kötött szerződést, hanem helyettük summásokat hoztak, 1931 nyarán a Springer uradalomban 42 pár arató a munkát abbahagyta, és bérük felemelésének ígérete nélkül nem voltak hajlandók azt felvenni. 1937-bén jászdózsai és viszneki gazdasági munkásokat foglalkoztattak a szabolcspusztai és a felsőcikolai uradalmak. Számuk 1930 óta évente 900 fő körül volt. 1937-ben a Fould-Springer uradalomban 682 fő vándormunkás dolgozott cukorrépa munkákon. A vándormunkásokra azért volt szükség, mert helybeli földmunkások a répamunkát nem vállalták fel.

67 Az 1920. évi 36. tc. a többi között elrendelte, hogy a bérbe adni kívánt nagybirtokot elsősorban a birtok körül lévő falvak parasztságának kell felajánlani. A felajánlással együtt az illetékes települést irányító községi önkormányzati testületekhez el kell juttatni a haszonbérleti feltételeket is. A törvénycikk azt is leszögezte, hogy nagybirtok eladása esetén a kisbirtokosokat elővásárlási jog illeti meg. A húszas, harmincas években azonban a haszonbérleteket a kisbirtokosok még visszautasították. A bérleti feltételeket súlyosnak tartották, és szinte egymás után hozott a községi képviselő-testület haszonbérleti ügyekben elutasító határozatokat. Hirsch Alfrédné felsőcikolai gazdaságát 1929 elején felajánlotta a községi elöljáróságnak, hogy azon kisbérleteket szervezzen és a lakosság között parcellázza fel. A bérleti feltételek azonban oly súlyosak voltak, hogy a lakosság a bérföldeket nem vállalta el. A haszonbérletbe ezután Eisele László és Haggenmacher Sándor került Felsőcikolán. 1929 nyarán a budapesti református egyház 300 kat. holdas birtoka került két bérlőhöz, 1930 októberében pedig az ercsi Wimpffen uradalomhói 145 kat. hold szántót vállalt fel egy bérlő. 1931. június 8-i közgyűlésen tárgyalták Zichy János hyppolitpusztai 2245 kat. holdas gazdaságának eladási ügyét, amelyre a pusztaszabolcsi kisbirtokosság nem tartott igényt. Az elővásárlási jog miatt került a birtok adásvételi ügye a községi képviselő-testület elé. Kimondták azonban, hogy a kisbirtokosok teherbíróképessége kicsiny és a hatalmas uradalmat még más községekkel összefogva sem tudnák a kisbirtokosok megvásárolni. A negyvenes évek elején azonban majdnem minden földingatlanra igényt tartottak, és a községi közgyűléseken éltek az elővásárlási joggal. 1941. február 12-én a képviselő-testület nem járult hozzá ahhoz, hogy Hirsch Sarolta 60 kat. hold földet Felsőcikolán eladjon, és kérte a nagybirtokost, hogy a földeket adja a pusztaszabolcsi kisbirtokosoknak haszonbérletbe. 1941. március 3-i közgyűlésen azonban kénytelenek beleegyezésüket adni abba, hogy a felsőcikolai gazdaságból 100 kat. holdat Bonczos