Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Pusztaszabolcs

1934-ből származó adat szerint folyton fejlődő, gyarapodó község képe tárul elénk. 1930 óta a lakosság majdnem ezer fővel gyarapodott, és négy év alatt 115 ház épült fel. 1941—1942-ben földreformra került sor, amikor újabb házhelyeket is mértek ki.

28 1934-ben a községi közgyűlésen vetődött fel, hogy a falusi kislakások építéséhez adott kölcsönök törlesztése ügyében a képviselő-testület — az adósok védelme érdekében — tegyen előterjesztést. A pusztaszabolcsi házhelyeken az 1920-as évek közepétől sorra épültek FAKSZ-kölcsönnel a házak. A kölcsön törlesztése azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, mert a kölcsönfelvétel idején a terményárak még elfogadhatók voltak: a búza 30, a kukorica 15 pengő volt mázsánként. A gazdasági világválság idején azonban a gabona árai igen mélyre zuhantak, így az adósok anyagi helyzete is igen rossz volt. A községi előterjesztés szerint az adósokon a pénzintézet azzal tud segíteni, ha a törlesztéseket hosszabb időtartamra szabja meg, mert ezzel a részletek is csökkennek. A község belterülete 1935-ben 60 kat. hold. 18 utcája, 1 köztere, 3 pusztája és 9 majorja volt. Egy korabeli leírás szerint az utcák nem voltak elnevezve; a községben 300 ház van, amelyeket nem számoztak meg; a belsőségek általában 300, 400, 600 n.-ölesek, szélességük 24, 32 és 40 méter; az egész község új keletű, a házak 1923 után épültek, kivéve az állomási épületeket és a pusztákat; házhelyrendezés az OFB útján történt, a házhelyeket az állomástól keletre osztották ki; a házhelyeknek csak egy részét fizették ki 1935-ig; az utcák szélessége 8 öl; építkezéseknél a szemben levő házaktól 10 öl távolságra helyezik el az új épületet.

29 1923—1927. években az új házhelyeken mintegy 230 ház épült. 1927től eltelt években azonban lelassult az építkezés. Az építkezés anyaga leggyakrabban vályog, ritkábban tégla- és vertfal. Az alapozást minden esetben szilárd anyagból készítik 1,5 m mélyre, magasság általában 3,8 m. A községben minden ház cseréppel vagy palával volt fedve. Nádfedeles házat nem építettek. A szobák 90%-a padlózott volt. A legtöbb helyen szigetelték az épületeket. Az általános ajtóméret 90X200, ablakméret 30X140 cm. A kémény anyaga kivétel nélkül tégla volt. 1942-ben újabb 300 házhelyet osztottak ki. Ez a tény felvetette a község lakosságának megduplázódását, mégpedig egészen rövid idő alatt.

30 A község kedvező közlekedési viszonyokkal rendelkezett. Ennek következtében a pusztaszabolcsi községi önkormányzatot a járási szervek olyan ajánlattal keresték meg, hogy Adonyból a székhelyet Pusztaszabolcsra helyezik át. Kérték az önkormányzat állásfoglalását. 1922 őszén az adonyi járásbíróság tervezte, hogy székhelyét ide helyezi át. E tervezet ellen a dunapentelei képviselő-testület tiltakozást jelentett be, mivel maga is igényelte volna a járásbíróság elhelyezését. 1925. június 15-én pedig a közigazgatási járási székhelynek az áthelyezése ügyében is történt intézkedés. A község ezt a korábbi években megkezdett akciót most megindította, Meszlény Béla főszolgabíró elnöklete alatt megtartott közgyűlésen elhatározta, hogy a székház céljára ingyentelket adományoz.

31 1926. december 18-ig Kellner Márton számtartó volt a bíró. E napon megtartott elöljáró-választáson községi bíróvá Boór Emilt, még mindig a legerősebb gazdasági egység, a Fould-Springer uradalom jelöltjét, annak tiszttartóját választották; törvény bíróvá Magyar Istvánt; pénztárossá Scheffer Istvánt; közgyámmá pedig Csefkó Györgyöt választották meg.