Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

vényhatósági közgyűlésen született meg az önálló községi szervezet megszüntetéséről szóló határozat, és Kisperkáta Nagyperkáta községbe történő közjogi beolvasztása. A község új neve Perkáta lett, akárcsak a kései feudalizmus idején. Kisperkáta egyébként megmaradt külön községi választókerületnek, és a közös képviselő-testületbe 2 tagot és 2 elöljárót küldött. Az egyik elöljáró a pusztán, a másik az új házhelyeken épült lakóházakban élők közigazgatási teendőit végezte. Az egyesített község közigazgatási területén 5312 fő volt, határa 12 950 kat. hold, amelyből a kisbirtokosoké 6866 hold. A földreform után a kisbirtok fölé nőtt a nagybirtoknak, hiszen a község határából több mint 53 % a kisbirtokosoké volt. Külterületei elég sok s aránylag népes pusztákból, majorokból álltak: Bárány járáson 122, Belmajorban 172, a Cikolai úti tanyákon 72, Forráspusztán 100, Györgymajorban 50, Külsőkisperkátán 60, Máriamajorban 85, Mély völgy ön 87, Parragpusztán 156, Szentimretelepen 220, Szőlőhegyen 50, Vöröskúton 129, Zsidókalapmajorban 180 fő élt. Ez összesen 1483 fő, vagy a teljes lakosságnak majdnem 29%-a élt a majorokban, tanyákon, a pusztákon. A külterületek lakóinak nagyobb része gazdasági cseléd, vagy egyéb uradalmi alkalmazott, de a pusztákhoz közel megjelentek már a kisbirtokosok is, az önálló tanyás gazdák. Ezek a tanyák a tőkés mezőgazdaság továbbfejlesztésének és korszerűsítésének nyitottak távlatot. Nem vitás, hogy a kisbirtok előretörése a 20. század harmincas éveinek első felében megtörtént és ez kormányzati segítséggel ment végbe. A harmincas évek második felében hozott földbirtokpolitikai intézkedések, a telepítésekkel, a kishaszonbérletekkel, az ONCSA-akciókkal a törpebirtokosokon vagy a teljesen nincsteleneken segítettek. Ebben a paraszti kisegzisztenciákat emelni kívánó miliőben megvolt a lehetősége a tőkével rendelkező kisbirtokosnak, hogy gazdaságát növelje. Ennek a fejlődésnek a második világháború évei vetettek véget, amely egy átmeneti, konjunkturális időszak után a paraszti kisüzemeket is a leromlás útjára sodorta. Perkátán a harmincas években enyhült a feszültség, a megélhetési viszonyok javultak. 1935-ben az állatállomány nagyrésze is jelzi, hogy gazdaságilag prosperáló község: 1630 szarvasmarha, 857 ló, 5220 sertés, 3420 juh, 18 632 baromfi volt Perkátán. A községben 1908 óta tartott országos vásárok általában híresek, mert kiváló igásállatokat tudtak vásárolni itt a gazdák. A vásárok ideje március 12., illetve augusztus 29, volt. 1930-ban a római katolikus iskolákban 5 tanító oktatta a gyermekeket, de az 1943—1944. tanévben a fiúiskolában 344, a leányiskolában 313 tanuló járt és 12 tanító oktatott. A harmincas évek második felében a szélsőjobboldali demagógia főleg a pusztai lakosság körében ért el eredményt. Egy 1936. évi jelentés szerint a Nemzeti Szocialista Párt eredménnyel szervezkedik a külterületen, de vannak hívei Perkátán is. 1939-ben az országgyűlési választásokon a kormánypárti képviselőre, Simon Józsefre 629 szavazatot adtak, de a nyilaspárti képviselőjelölt is 451 szavazatot kapott. A kisgazdapárti jelöltre 96 fő adta szavazatát. Ezek a szavazók a paraszti demokrácia eszméjét vallották és főleg kisbirtokosok voltak.

14