Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

lelik magyarázatukat. A jobbágypanaszokat sürgősen orvosolni kell, mert a gazdák a végső romlás előtt állnak. Sokan arra az álláspontra jutottak, hogy a íalut kénytelenek lesznek elhagyni. A rossz gazdasági helyzetet jelzi, hogy 1826 április közepéig nyolc féltelket és egy egésztelket hagytak el a jobbágyok s zsellérekké váltak. Néhányan el is költöztek Perkátáról. összefoglalóan megállapította a bizottság, hogy Perkáta korábban a megye legvagyonosabb, legszorgalmasabb gazdáival dicskedhetett, most pedig csupa elégedetlen, szüntelenül panaszkodó emberekből áll. Igen nagy baj. hogy igavonó állataik teljesen leromlottak, adójuk több évre visszamenőleg nincs kifizetve. 1826-ban az adóhátralék 12 ezer forint volt, ami igen nagy összeg. A bizottság szerint az úrbéres panaszokat úriszék elé kell vinni, s azokat megszüntetni. Ami pedig a gazdasági helyzetből eredő bajokat illeti, legalább próbálják őket „a jobb jövő reményével nyugtatni". Ez a javaslat rávilágított arra, hogy a vármegye nemes uraiból összeállított bizottság reálisan látta a jobbágyság helyzetét, és igyekezett a helyi bajokat megszüntetni. A nemesi közgyűlés 1826. július 12-én tárgyalta a kérdéses ügyet. Egyetértett a bizottságnak azzal a javaslatával, amely úriszéki végzést akart a jobbágyviszonyok rendezése ügyében Perkátán, sőt szempontokat is adott a jobbágyoknak. Elmondották nekik, amit valószínű a perkátaiak is tudtak, hogy a földesúr mintegy 18 éve, tehát 1808 óta évente 190 nappal több robotot követelt és hajtott be a szegénységen, mint amennyi járt volna. Ezt a földesúr térítse meg a jobbágyoknak; mégpedig napi 20 krajcárral számolva adjon összesen 1138 forintot. Továbbá az urbáriumból törölni kell a fonással kapcsolatos adatokat, mert ez Perkátán soha nem volt szokásban. Be kell viszont venni a kisházas zsellérek szolgáltatásait, mert az hiányzik belőle. E szempontokat a helytartótanács is jóváhagyta, és utasította a vármegyét, hogy azokat a földesúrral is közölje. 1826. november 18-ig az úriszéket megtartották Perkátán. de a földesúr az ügy bagatellizálásához kezdett. A felvett jegyzőkönyv szerint a jobbágypanaszok egy része — a földesúr akarata ellenére — az urasági tisztek túlkapásaiból erednek, és ezek megszüntetésére intézkedéseket tett. Ami a nagy adóhátralékot illeti, annak oka a falu bíráinak rendetlen számadásában keresendő. Az úriszék a számadásokat felülvizsgálta, de csak a községi jövedelem vonatkozásában. A közterhek számadásaihoz az úriszék nem nyúlt, mivel azok felülvizsgálata a vármegye hatáskörébe tartozik. Amikor a vármegyei számvevőség a vizsgálatot elvégezte, a kereset újra az úriszék elé került. A helység számadásait 1818-tól magával hozta a szolgabíró. A gróf még azt is kérte, hogy az úriszéket az országgyűlés utáni időre halasszák el. Ezt az előterjesztést a vármegyei közgyűlés elfogadta. A nemesség kiváltságos társadalmi helyzetére ad képet a következő eset. Zsebeházy Petemé 69 forintot kölcsönzött Elek András perkátai lakosnak, akiről tudjuk, hogy nemes ember volt. Elek az összeg felvételét elismerte, de megfizetni nem akarta. Az ügy a vármegye elé került, ahol Elek András nemesi privilégiumára hivatkozva akart kibúj-