Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Perkáta (Kisperkáta)

Az ispán időnként tett a maga hatáskörében engedményeket a jobbágyságnak, ezt azonban minden esetben az uradalmi érdekekkel igyekezett összegyeztetni. 1756 őszén Perkátáról Győrbe terményt kellett volna a jobbágyoknak hosszúfuvarban szállítani. Az uradalmi ispán azonban látva a szegénység nyomorult helyzetét, azt javasolta a rendház főnökének, hogy küldjön hajót Adonyba, és a hajó elszállítja nemcsak a 80 kocsira való zabot, hanem a nyomtatásból nyerendő gabonából 600 mérő búzát, kölest, zabot is. Az ispán tartott a nagyszámú perkátai lakosságtól. 1757-ben a perkátai és a szentágotai legelők nagy részén fűbéres állatokat tartottak. Az ökröket Pátkáról, Szendréről, Szákról, Komlódról, Kocsról, Dadról, Igmándról, Étéről, Kisbérről hajtották a jezsuiták által bérbe adott legelőkre. Az egyes falvakból érkező ökröket „göbölösök" őrizték, akiknek számadójuk volt. A „göbölszámadó" 1758-ban is jelentkezett Győrben és elvállalta volna az állást. Minthogy a számadó az előző évben a göbölyösök között „lármát tett", nem alkalmazták. A perkátai jobbágyok szolgáltatásait 1733-ban megállapított szerződés szerint teljesítették. Az uradalom a szerződésnek egj^ik pontját kihasználta a szolgáltatások emelésére. Ez a pont úgy szólt, ha az uradalom érdeke kívánja az igásrobotot a szerződésben előírt napokon kívül is igénybe veheti. Ez a megállapodás 1733 után jó ideig a majorsági földek elég kicsiny volta miatt a jobbágynak megfelelt. 1745 után egyre több lett a majorsági föld, így a szolgáltatások emelkedtek. A szerződésben le nem fektetett szolgáltatások miatt a jobbágyok elégedetlenkedtek. • Az uradalom úgy látta, hogy a kérdést rendezni szükséges. 1766. május 26-án Perkátán úriszéket tartottak, ahol Rosthy István Fejér, Veszprém, Vas és Tolna vármegyék ítélőtáblájának ülnöke, továbbá urasági tisztek és Farádi Vörös Zsigmond főszolgabíró volt jelen. A falu ügyét Pulai Ferenc hívó, Viasz János, Sztankó Antal, Barics Mihály, Juhász János esküdtek képviselték. Az úriszéket nemes Dobos István, a jezsuiták győri kollégiumának fiskális prokurátora tartotta. A pert a földesúr indította a faluközösség ellen. Dobos fiskális 23 pontban ismertette a földesúri követeléseket. Bevezetőben elmondotta, hogy a perkátai subditusok eddig a névleges teleknagyságnál jóval nagyobb területeket bírtak, mivel a bel-, s a kültelki állomány nem volt szabályozva. Ugyanekkor a jobbágyság a névleges állomány után adózott, ill. szolgált. Az előterjesztésben az állt, hogy a perkátai jobbágyok azt eddig kényükkedvük szerint teljesítették, és nem érvényesült az uradalom akarata, Ebből kára keletkezett a majorátusnak és több jogsérelem is érte. 1766 Szent György napjától pedig a jobbágyok megtagadták a szolgáltatásokat, „és urbarialis kötelezettségeiknek semmiben sem akarnak eleget tenni, sőt azzal hetykélkednek, hogy ezentúl egyáltalán nem hajlandók azt teljesíteni".