Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagylók

A mozgósítás alkalmával tényleges katonai szolgálatot az 1891— 1893 évfolyambeliek teljesítettek, ezek közül a közös hadseregben 16, a magyar honvédségben 6 nagylóki egyén szolgált. A községből hadimunkára 30 lovat vettek igénybe. A lovakból egy sem tért vissza. A bevonult férfiak közül hősi halált halt 68, eltűnt 73, hadifogságba került 27 fő. A négy évig tartó háború alatt végig fel volt mentve 69 fő, egy-egy időszakra adtak mentességet, de frontszolgálatra, hátországi szolgálatra ideiglenesen elrendeltek 112 főt. A felmentett katonakötelesek zöme gazdasági cseléd, kisebb részben az uradalmakban alkalmazott kézművesek, gazdatisztek, és a községben lakó kisgazdák. A bevonultak családjait a gazdaságok segélyezték, a családtagok gazdasági szolgálataiért a bevonult családfő konvenciós járandóságát is kiadták a gazdaságok. A nagybirtokosok saját cselédjeiknek a frontra meleg ruhát küldtek. A segítség azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy a cselédcsaládok ne nélkülözzék a legszükségesebb élelmiszereket. A szűkös kenyérellátás 1917-től éhséglázadással fenyegetett. Az ellátást súlyosbították a menekült családok is, akik pénz és ruha nélkül érkeztek Nagylókra is: így 1915-ben Isztriából 38 osztrák és 1916-ban Erdélyből 9 magyar fő. Elhelyezésük a majorokban, az üresen álló cselédlakásokban történt. Ellátásukról a gazdaságok gondoskodtak. Világospusztán 1915. augusztus 10-én meghalt az isztriai Radolovics Spíra, gümőkórban. A gazdaságok alkalmaztak hadifogoly-munkásokat is. Ezek száma 241 fő volt. A hadifoglyok oroszok és olaszok voltak. (Egy olasz hadifogoly megnősült, és a községben maradt. Gazdasági cselédként tartja el családját.) A Károlyi forradalom első napjaiban a világospusztai Asbóth Lajos, uradalmi bognár lett a nagylóki Nemzeti Tanács elnöke. Asbóth Lajos és neje 1913-ban költözött a világospusztai uradalomba. Asbóth a fővárosban a Szociáldemokrata Párt tagja volt, és a háború végén ebbe a pártba szinte a község egész lakosságát beszervezte. 1918 november elején a pusztákon létrejöttek a földmíves szakszervezetek is. Ezek vezetői álltak a mozgalom élén, követeléseiket megfogalmazták, és azokat a nagybirtokosoknak továbbították. A mozgalom szervezésének szálait a Nemzeti Tanács elnöke, Asbóth Lajos és felesége tartották a kezükben. A Nemzeti Tanács tagjai között azonban ott volt néhány nagybirtokos és az elöljáróság egy-két tagja is, akik jelenlétükkel csillapították a radikális csoportot. A fegyveresen hazatért katonák a községben erőszakoskodtak, bár a lakosság kezdetben tartózkodó volt velük szemben. Hamarosan megjelentek a pusztákon a szociáldemokrata agitátorok, akik a földosztásra akarták rávenni a cselédséget. A nagylóki községháza ezekben a forradalmas hónapokban eléggé felbolydult volt. Naponta tartották a politikai gyűléseket, tanácskozásokat. A tanácsköztársaság megalakulása után a nagylóki ideiglenes forradalmi munkástanács elnöke, Asbóth Lajos lett.''

0 Az ideiglenes forradalmi munkás és paraszt tanács 1919. március 28-án alakult meg. Erről a tényről a tanács elnöke egy Sziljamajorból feladott táviratban értesíti