Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagylók

Nagy- és Kislók egykor egyetlen birtokot képezett, és a 18. század vége felé választották ketté, és nevezték el Kis-, ill. Nagylóknak a birtokokat. Az 1784. évi egyházi összeírás során öreglókon 92 fő katolikus lakost talált az összeíró, és a pusztát Hantosról pasztorálták, mivel öreglókon nem volt templom. Egyébként a római katolikusok Hantosra, a reformátusok, evangélikusok és az izraeliták Bogárdra jártak istentiszteletre, ill. utóbbiak a bogárdi zsinagógát keresték fel. Az 1820-as—1830-as években Nagylók—Felsőkörtvélyes birtok Jankovich Józsefé volt, aki ott egy négy szobából álló kúriát épített fel. 1833-ban a lóki lakosság száma 195 fő, akiknek zöme szolgarendű volt.

9 1848 előtt a település a sármelléki járásba volt beosztva, 1850 után azonban a herczegfalvi, majd a sárbogárdi járásban találjuk. 1850-ben 219 lakost írtak össze, akik között 5 német nemzetiségűnek vallotta magát.

10 A modern közigazgatás megteremtése során az uradalmi pusztákat 1350-ben községi szervezetbe sorolták, és az adóközség székhelyét Nagyhantoson rendezték be. A községi szervezet ezután a polgári közigazgatás egész fennállása alatt funkcionált a pusztákon, de a székhelyet 1872 őszén Nagylókon rendezték be. 1863 elején a Nagyhantos, Kishantos, Nagy lók, Kislók pusztákból álló adóközség a csákvári járásba tartozott és 1144 lelket számlált." A szervezet 1872 őszén változatlan maradt, amikor a vármegye beleegyezett Zichy Pál gróf azon kérelmébe, hogy az „anyaközség" ezután Nagylók legyen.

12 Anyaközség elnevezés Nagylókpuszta volt, ahol egy uradalmi épületrészben megszervezték a községházi adminisztrációt. E kérdésről is bővebb leírás található a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. kötetében megjelent Hantos című tanulmányban.'

3 1880-ban a község határa 19 250 kat. hold volt, amelynek kataszteri tiszta jövedelme 219 969 forint. A birtokok egy részében az 1880-as években bérlők gazdálkodtak. Itt találjuk Nagy Bélát, Csepreghy Istvánt, Bischitz Mórt, akik egyben vármegyei virilisek is. 1888—1890 között a nagylóki elöljáróság a következő személyekből állt: Szájbély Béla, községi bíró; Pólón János helyettes bíró; Herder Károly pénztárnok; Csányi Ferenc közgyám; továbbá Horváth Mihály, Szkalla László, Keller Antal, Nagy István elöljárók.

14 A lakosság jogfosztott helyzetére utal az a tény is, hogy 1892-ben a 2174 főből 31-nek volt választójoga; az 1905-ben történt országgyűlési választások alkalmából pedig mindössze 18 fő volt jogosult arra, hogy voksát leadja. A kormánypárt megjegyezte a választás során, hogy az eredmények elérésében szerepe volt Adametz Elek uradalmi gazdatisztnek.

15 1897-ben a község lakóinak száma 2174 fő. Egy községi hivatalvizsgálat során felderítik, hogy a község nehezen tudja magát fenntartani, mert vagyona nincs, így kizárólag a pótadó kivetésére van kényszerülve. 1889-ben a pótadó az állami egyenesadó 11%-a volt, viszont 10 év múltán a pótadó majdnem 16%-ra emelkedett. A nagylóki jegyző Magyary Sándor, aki ekkor 20 esztendős és 1897. február 13-án választották meg erre a tisztségre.