Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)
Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék
tócsbollot is tart. Érdekes, hogy 1823-ban egy kiszolgált katonából lett hajdút is az iparűzők („opifex") közé soroltak. Az adózók állatállománya összesen 12 ökör, 26 tehén, 54 ló, 250 juh és 28 sertés. Az adózóknak legelőjük és takarmány termesztésre alkalmas földjük nem lévén, állataikat pénzen vett takarmánnyal kénytelenek tartani. Nincs egyébként úrbéres belső és külső telkük, szőlejük, erdejük sem. 7 '' Többségük megélhetésének fő forrása mégis a mezőgazdaság, elsősorban a mezőgazdasági bérmunka, de a 18. század végétől kezdve a földbérlet is. * Nádasdy Mihály szántóföldjeinek egy részét konvenciós cselédekkel műveltette, másik részét haszonbérbe adta, a rétgazdálkodásban pedig napszámosokat foglalkoztatott. 7 '' A béresek konvenciója 1794-ben évi 29 Ft volt, továbbá természetben búza, kétszeres, árpa, zab, kukorica, zöldségfélék, hús, só, bor, gyertya, tűzifa, valamint konvenciós föld őszi vetés alá, vetőmaggal együtt, 2 pozsonyi mérő (kb. 1200 négyszögöl), tavasziak alá, vetőmag nélkül, ugyanennyi és fél lánc kukoricaföld, végül 1 tehén tartása. Nádasdy alsónyéki szőlejét fizetett vincellér gondozta, és feltehetően napszámosok művelték. 7 ' A haszonbérlet ebben az időben a szántóföld kisebb részére, mindössze 152 láncra terjedt ki. A tavasziak alá és kukoricának kiadott földek évi árendája 1 lánc után 4 Ft volt. A bérletek általában 1—2 láncra terjedtek ki. de akadt 10, sőt 15 láncos bérlet is. A bérlők közt nyékiek mellett nadapiakat és verebieket találhatunk.'" Nemcsak Nádasdy, hanem más földesurak is alkalmazták a bérleti rendszert. Balassa Péter például 1798-ban új telepítésű szőlejét Diószegi József és Fehér András nyéki zselléreknek adta bérbe 6 esztendőre, évi 18 rajnai forintért." A bérletek nagyságában is megmutatkozó vagyoni differenciálódás a következő évtizedekben tovább fokozódott. Az 1828. évi országos adóösszeírásban már egy 100 Ft-os és egy 300 Ft-os bérletet is feljegyeztek. 7 " - Kápolnásnyék gyors fejlődését nem kis részben természeti adottságainak köszönhette, Talaja lényegében minden Magyarországon honos haszonnövény termesztésére kiválóan alkalmas, I. osztályú föld. A szántóföldi kultúrák közül kezdettől fogva a búzának volt a legnagyobb jelentősége, de termesztettek itt rozsot, árpát, zabot, kukoricát, zöldségféléket, szőlőt, gyümölcsöt, olajosmagvakat (repce), takarmánynövényeket (lóhere, muhar), amelyekhez az idők folyamán a burgonya járult, mint népélemezési és takarmánynövény. A termelési technika a kor színvonalán állt, még a 19. század első felében is a háromnyomásos gazdálkodás uralkodott, ennek megfelelő hozamokkal. 1842-ben, Nádasdy Lipót itteni birtokának értékelése alkalmával, a búza, rozs és árpa hozamát a vetőmag hatszorosára, a zabét hétszeresére becsülték. 79 Az állattenyésztés jellegét és összetételét nagy mértékben a természeti
