Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Farkas Gábor: Nagykarácsony

1659-ben az előszállási uradalom a cisztercita apátság kezébe került. 1660-ban a cisztercita apát a Thury örökösöktől 8 ezer forintért visszaváltotta a birtokokat, köztük a három „virágzó rác falut" is: Venyimet, Karácsonyszállást, Előszállást. 1656-ban a Veszprém vármegyei törvényszéken, melyet Pápán tartottak a megyei rendek, felszólalt Bottka Zsigmond, aki a maga birtokainak nyilvánította az egykori Fejér vármegyében lévő Bárándot, Sárosdot, Szolgaegyházát, Jakabfalvát, és ezeknek a pusztáknak a használatától eltiltotta a szomszédos falvak és puszták népét, külön megemlítette Seregélyes lakóit és Karácsonyszállás jobbágyait, akik szántóföldjeit, legelőit, erdőit, vizeit jogtalanul birtokba vették; azaz földjeit felszántották, ott gabonát termelnek, a legelőkön saját állataikat tartják, erdeiben a fákat kivágják, a mocsarakban nádat, sást szednek, s halásznak a folyókban. 1685-ben egy német nyelvű összeírásból arról értesülünk, hogy Karácsonyszállás az előszállási birtok részét képezi, de földesura ismeretlen. Lakói nincsenek, ugyanis a rácok a törökellenes küzdelmek során a török pártján álltak, őket fegyveresen is támogatták. Ez volt az oka annak, hogy a rácok a dunántúli falvakat már a 17. század nyolcvanas éveinek elején kiürítették és a déli vidékekre menekültek. Az összeírás szerint a pusztán 60 ház lakatlan, akik a töröknek adóztak: a török földesúr minden jobbágyháztól 1 forintot, kisházasoktól pedig 50 dénárt szedett, ugyanakkor a török császárnak is adóztak, mégpedig évi 25 forintot fizettek neki. A török földesúr tizedet is kapott a lakosságtól, a magyar földesúr pedig esztendőnként 100 forintot. Feljegyezték, hogy a karácsonyszállási jobbágyoknak elegendő szántóföldjük, rétjük volt, továbbá szőlőket műveltek, a nagykiterjedésű legelőkön állatokat tartottak, erdejük azonban nem volt. A 17—18. század fordulóján a legelőbérlet-gazdálkodás volt a legkifizetődőbb a földesúrnak, amellyel ezt a nagykiterjedésű birtoktestet hasznosíthatta. A bő füvet termő határrészeket egyrészt a rácok, másrészt pedig a vándormozgalom során odatelepedett jobbágyok bérelték. Szívesen legeltették ott az állataikat a tőzsérek is, akik egész legelőterületeket béreltek ki a rendtől. A bérletet évi összegben fizették, és a távol élő földesurak semmiféle nyomást nem tudtak rájuk gyakorolni. A rend elég szegény ezekben az évtizedekben, a pusztákat még be sem telepíti, holott a földművelés kiterjesztése némi jövedelmi emelkedést hozhatott volna. Ezekben az évtizedekben Zirc romokban állott, s ez is mutatja, hogy az előszállási uradalom kiépítése nem lehetett elsődleges feladata a cisztercita rendnek, A karácsonyszállási lakosok és bérlők ekkor igen jó anyagi körülmények között éltek. A legelőbérleten bőséges jövedelmet szereztek. A kamara emberei 1700 körül bejárták a vidéket. Karácsonyszállásról megállapították, hogy a pusztulás előtt 28 egész- és 14 féltelek volt határában. 1702-ben, a most már pusztaként kezelt birtok után, a cisztercita apátság kifizette a fegyverváltsági adót, amely minden dica után 1 forintot tett ki. így Karácsony szállás fegyverváltsági adójának összege