Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Dani Lukács: Mezőszentgyörgy

nyokra, a gyerekekre hárította a mezei munkák végzését. Nekik kellett teljesíteniük a kirótt közmunkákat is. A keresetkiesés, az emelkedő árak, az egyre szigorodó rekvirálások, a sűrűsödő hadikölcsön-jegyeztetések, a széles körűvé váló áruhiány és az akadozó hadisegélyek egyre elviselhetetlenebbé tették a háborús terheket. A kezdeti lelkesedést az elkeseredettség váltotta föl. Az eltűntekről szóló hírek, az elesettekről érkező értesítések gyűlöletessé tették a háborút. Különösen az említett frontharcosok hozzátartozói körében. Mezoszentgyörgyről több — korábbi évjáratnak megfelelő létszámú — hősi halott (63 személy) és ennek többszörösét kitevő hadifogoly vált a háború áldozatává.

39 1918 őszén, a fölbomló frontról hazatérők, látva az itthonmaradottak helyzetét, követelésekkel léptek föl a helyi elöljárósággal szemben. Maguknak gyorssegély, hozzátartozóiknak (a sok esetben elmaradt) hadisegély kifizetését követelték. A bátrabbak a háború alatti ígéretekre hivatkozással a földreform végrehajtását szorgalmazták. Miután a helyi főhatalmat képviselő Nemzeti Tanácsnál nem értek el az utóbbi említett földosztásban eredményt, a járás több községében 1919 elején önkényes földfoglalásokra került sor. Mezőszentgyörgyön — más községekhez hasonlóan — március utolsó hetében Munkástanácsot választottak. A Tanács tagjaivá Somogyi Jánost, Bende Jánost, Szép Józsefet, Kovács Sándort, Galambos Istváni, Nagy Gézát, Szőnyi Jánost, Pivnik Istvánt, Tóth Józsefet, Rácz Józsefet., Kalló Jánost és Liedermayer Józsefet választották.'" Közülük került ki a 3 tagú direktórium tagsága, amelyet Szőnyi János, Bende János és Rácz József alkotott. Tevékenységük a ténylegesen meglévő szociális feszültségek csökkentésére és dr. Bán Jenő enyingi orvos közreműködésével, termelőszövetkezet alakítására irányult. A néhány hónapra terjedő hatalomnak végét, és a benne érdekeltek „számonkérésének" kezdetét Prónay Pál és különítményeseinek megjelenése jelentette. A vörös terrort a fehér váltotta föl. $ A kommün helyére lépő új rezsim a földdel kapcsolatos reményeket, a helyzet konszolidációjával párhuzamosan, mérséklődő ütemben és az elvártnál szerényebb mértékben hajlottá végre. Ezek az intézkedések a húszas évek első felében olyan következményekkel jártak, amelyek csaknem érintetlenül hagyták a 100 holdon felüli birtokállományt. Ezek a néhányszáz holdas birtokok területi arányukat tekintve, még gyarapodtak is. Az 1920. évi 3450 kat. hold kiterjedésű határnak a húszas évek közepén 61°/o-át foglalták el*

1 A század elején értékesítésre kerülő Eötvös birtokrész mindenekelőtt a középbirtokokat, illetve e birtokosok számát növelte. Az 1897. évi 4 birtokossal szemben 1910-ben már 9-et, 1925-ben pedig 10-et találunk. Tulajdonukban 2142 kat. hold állt. Ennek 88,6%-a szántó. Ezenkívül a legjelentősebb hányadot, 65 kat. holddal, a legelő képviselte. A századforduló óta eltelt negyedszázad alatt a megmaradt régebbi birtokosok vagyoni helyzete lényegesen módosult. Mellettük pedig új középbirtokosok tűntek föl. A régebbi családok birtokállománya 1395 kat. holdról 591-re (42%-ra) csökkent, az új birtokosok tulajdonában