Fejér Megyei Történeti Évkönyv 22. (Székesfehérvár, 1991)

Buzási János-Dani Lukács: Kápolnásnyék

kély a valószínűsége. A győri káptalan egyik, 1630-ban kiadott oklevele Nyéket deserta possessio-nak, elhagyott, puszta birtoknak mondja.''

0 A terület visszafoglalása után mintegy tíz évvel, 1696-ban készült általános összeírás szerint Nyék nemcsak az összeírás időpontjában, hanem a török időkben is lakatlan volt, földjeit a környékbeli lakosok művelték. A művelés főleg legeltetésből és a rétek kaszálásából állt, hiszen 1696-ban itt mindössze 150 hold szántóföldet találtak. A földek használói a török időkben kétfelé adóztak: a török földesúrnak tizedet adtak mindenféle termeivényükből, a magyar földesúrnak pedig együttesen évente 20 Ft-ot, a földesúri jog elismerésének jeléül/'

1 Az összeírás szerint a földesúri jogokat 1696-ban Balassa Ferenc tatai nemes gyakorolta.''

2 Ez a birtoklási helyzet hosszú pereskedés után alakult ki. A Pettendi Ilona-féle birtokot, mint láttuk, a Finta család örökölte. Az ő révükön kerültek a Balassák Nyék birtokába. í. Lipót király Komárom megyéhez intézett, 1672. október 22-én kelt parancsával elrendelte, hogy a vármegye helyezze vissza Kápolnásnyék és Fertöfőnyék birtokába Balassa Pétert és Ferencet, akik igazolták, hogy Pettend, Bodmér, Kápolnásnyék és Fertöfőnyék pusztákat elődeik, Balassa János, Mihály és Miklós 1629-ben, Finta Alberttől, szerződés útján szerezték meg, majd e birtokokra 71. Ferdinánd királytól donációt is kaptak. Birtokbaiktatásuk Komáromban, királyi ember jelenlétében történt. Az említett pusztákat a Balassa-atyafiság a birokszerzők halála után is háborítatlanul birtokolta, s jövedelmeit élvezte, mindaddig, amíg Deseő Jakab, Kovács Szabó István és Kaszap János Kápolnásnyékre és Fertőnyékre csalárd módon királyi adományt nem szereztek. A visszahelyezési parancs Deseő és társai hamis szándékának bizonyítékát látja abban is, hogy a birtokbaiktatást nem Komáromban, hanem Veszprémben végeztették.''

1 A visszahelyezési parancs szövegéből nem derül ki, de tény, hogy a Balassák 1629-ben a Finta-örökségnek csak egyik részét szerezték meg. Erről a győri káptalan 1630-ban kiadott jelentőlevele szól: Esterházy Miklós nádor új adománya alapján kettyei Finta Albertet osztályos atyafiaival, Balassa Jánossal, Mihály-lyal és Miklóssal egyetemben beiktatták Bodmér, Pettend és Kápolnásnyék, másképp Fertőfő Nyék birtokába.

1

'' A Finta-leszármazottak éppen emiatt találták sérelmesnek az 1672es birtokbaiktatást, és azt perben támadták meg. Végül a két család kiegyezett egymással, és az egyezséget az 1696-ban kiadott osztálylevélben rögzítették. Az osztálylevélben a felek kölcsönösen elismerték egymást osztályos atyafiaknak, és Fertőfő vagy Kápolnás Nyék, Pettend, Gárdony és Velence területén fekvő birtokaikat egymás közt felosztották, egyszersmind kikötötték az egyik fél kihalása esetére a másik fél .öröklési jogát. Az osztályban Nyék és Pettend a Balassáknak jutott.

43 1703-ban Balassa András, Ferenc és János Kutas Istvánnak és Ferenczy Györgynek adták el nyéki, illetve pettendi birtokrészeiket, majd az eladásról 1720-ban a győri káptalan előtt bevallást tettek/'" Az ügylet végrehajtása nem ment zavartalanul. 1732-ben a Neoacquistica Commissio próbálta Kutasék alig harminc évvel korábban megszerzett birtokrészeit a kincstár számára elperelni, kísérlete azonban kudarcot val-