Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

1862 januárjában a bicskei járásban a 3. szolgabírói járás székhelye: Martonvásár. Ide tartozott: Baracska, Batta, Ercsi, Érd, Rackeresztur és Tárnok; 1868-ban a bicskei járás ercsi kerületének székhelye a váli kerületben levő Baracska. Ide tartozott: Batta, Ercsi, Érd, Iváncsa, Martonvásár. Rackeresztur, Sóskút és Tárnok. 1877. december 20-i közgyűlés állapította meg az öt járást.

27

'

1 A múlt század hatvanas éveiben Martonvásár központi helyet foglalt el s az itteni adóhivatalhoz tartozott: Alcsi'it, Baracska, Bicske, Etyek, Ercsi, Érd, Felcsút, Gyúró, Kajászószentpéfer, Mány, Pusztazámor, Tabajd, Tárnok és Tordas községek. Postai szempontból Martonvásár volt utolsó postája: Alcsút, Baracska, Gyúró, Kajászószentpéter, Tabajd, Tárnok és Tordas községeknek.

2

''' Martonvásáron 1828-ban az adózók száma 394 és a házak száma 146 volt. A jobbágyok száma 48, a zsellérek száma 91, a ház nélküli zsellérek száma 44. A 28 kézműves szakmák szerint: 1 cipész, 1 pék, 1 kőműves, 1 mészáros. 2 csizmadia, 5 takács, 4 kovács, 3 szabó, 1 bádogos, 5 posztóműves, 1 kőfaragó, 1 kerékgyártó és 1 asztalos.

270 Fényes Elek 1351-ben Martonvásárt így jellemezte: „Igen szép fekvésű szántó földjei sikeres búzát teremnek; a szőlőhegye kissé távol esik; rétjei kövérek, az uraság a juhnemesítésben messze haladt, s általában igen jól elrendelt okszerű gazdálkodást folytat."

2

'' 1856-ban Martonvásár lakossága 1579 fő, területe 5408 kat. hold. A lakosság közigazgatási határon belül a következőképpen oszlik meg: belterület 1400, Űjmajorpuszta 64, Spanyol-major 19, Erdőhát 22 és Kismarton 74 fő.

278 Martonvásár 1870-ben az érdi választókerülethez tartozott Tárnok, Diósd, Érd, Batta és (a Ráckeresztúrhoz tartozó) Szentlászlóval együtt. A martonvásári választók száma: 97 volt.

2,11 A Pesthy-féle helységnévtár szerint az egykori Martonvásár-puszta 1763 óta működik községként. A II. József által 1789. január 22-én adományozott mezővárosi kiváltságot A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. t. c. szüntette meg. Ekkor Martonvásár nagyközség lett, minek következtében a múlt század utolsó harmadában egymás után alkották a községi szabályrendeleteket. A község vezetői még hosszú ideig nem akarták tudomásul venni a mezővárosi privilégium megszüntetését, mert még az 1897-ből származó képviselőtestületi jegyzőkönyvben is mezőváros szerepel és a mezővárosi bélyegzőt is tovább használták, mivel a községi bélyegzőt — nyilván Mórhoz hasonlóan, felsőbb utasításra — csak 1898-ban készítették el.

280 A községi szabályrendeletek sorát példátlan rövidségű tűzrendészeti szabályrendelet nyitotta meg, ezért érdemes a maga teljességében idézni: „1. § Minden háztulajdonos és bérlő köteles a könnyen gyúló anyagokat ú. m. asztagokat, kazalakat és rőzsét stb. a saját, valamint szomszédja épületétől legalább 5—5 méter távolságra elhelyezni."

281 Martonvásár nagyközség szervezeti felépítését az 1888. október 2-i képviselő-testületi közgyűlés fogadta el. A nagyközségnek 2111 lakosa, 5428 hold területe és 264 lakóháza volt. Külterületi lakott helyei: Belsőmajor, Erdőhát, Gábormajor, Felsőmajor, Téglaház és Libadöglő.