Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kállay István: Magyaralmás

ivásra a legegészségesebb kristályvíz. A domb tövében mindjárt egy kis kiapadhatatlan, meleg tavat formált, amelyben télen is mezítláb lehetett mosni. 1903-ból ismerjük az Alsó- és Felsőpuszta, 1939-ből Kismező, Bothegy, Alsó malom és Laposi kút helynevet. 2 A község neve 1193-ban bukkan fel először almás alakban. Azzal kap­csolatos, hogy a falu (vad) almafákkal benőtt helyen épült, így a (Vad)­almafás hely köznévből keletkezett. A Magyar- előtag Rácalmás előtag­jával szemben a magyar lakosságra utal. :! A 14. században a fehérvári keresztesek kapják adományként Almás birtokot, de a beiktatásnak a fehérvári káptalan őrkanonokja ellentmond. (1340 és 1341). 4 1405-ben Almas-t Barch- és Igar-ral együtt említik, valamint egy Septer nevű hidat. 5 1429-ben szintén Almas-ként szerepel. 6 1498-ban a fehérvári őrkanonokság Almas-i jobbágyai Barch-ra törtek, onnan sertéseket hajtottak el és húsukat Almas-on a hússzék­ben kimérték. Később ugyanezt tették a Barch-on legelő marhákkal.' 1499-ből tudjuk, hogy Vid fehérvári őrkanonok Almas-i sáfárja Mi­hály pap. 8 A török korról nem sok adatunk van. Azt tudjuk, hogy 1636-ban Nyáry István a magyar földesúr; a török hódoltság utolsó évtizedeiben alapozta meg a gróf Eszterházy család az uralmát. 9 A török földesúr Illar iszpahi volt Fehérvárról. A falu a keresztény földesúrnak évente 18 Ft értékben 18 kősót és 1 őzet adott, a robotot évi 4 Ft-on megvál­totta. A töröknek kettős adót fizettek: a török császárnak a közmunkán kívül fejadó címén együttesen 12 Ft 10 d-t. A török földesúrnak a ses­siok után évi 14 Ft 50 d cenzust, 29 szekér tűzifát, 29 szekér szénát, 14 1/2 pint zsírt, 10 Ft értékben egy vágómarhát. Valamint megadták a tizedet minden terményük után, sőt még a ludaikból is. Sertésenként évi 4 d-t fizettek. 10 Egy 1722. évi határjárás során egy 75 éves tanú azt vallotta, hogy a határban egy törököt levágtak, amiért az almási lako­soknak 160 tallért kellett fizetniük. 11 A török utáni első összeírás 1696-ban készült a faluról. Földesura ekkor gróf Eszterházy Ferenc pápai birtokos. Az összeíró név szerint 21 alattvalót sorol fel. Közülük 18 telkes jobbágy, 3 házas zsellér, 3 hazátlan zsellér. A 18 telkes jobbágy közül egész telken ült 13, féltelken 1 és negyedtelken 4. A 21 lakosnak összesen 31 fiú- és 19 leánygyerme­ke (összesen 50) volt. Lova 3 jobbágynak volt; egyiküknek egy, a má­sik kettőnek 2-2 darab. Ökre 14 jobbágynak volt, összesen 56 darab. Tehene csak két zsellérnek nem volt, a tehenek száma 35. Borjúja, egy házas zsellér kivételével, mindenkinek volt (összesen 30 darab). Birka­és kecsketartással nem foglalkoztak, disznaja is csak hat jobbágynak volt (összesen 10). 10 lakosnak volt méhészete, összesen 44 kas méhvel. Minden jobbágy telekhez tartozott — a teleknagyságtól függően — 1-^5 szekér termő rét. Az összeírásban szereplő családok: Szálai, Rácz, Nagy, Somody, Német, Kocsis, Szabó, Vas, Huri, Csapó, Polgár, Cseh, Lepsenny, Kis, Kelicz, Bedicz, Varga és Birka. Az összesítés szerint a telekállo­mány 14 egész és egy fél telek. A jobbágyok minden egész telek után évi 3 Ft cenzust fizettek. Robotkötelezettségük évi 52 nap igásrobot. A házas zsellérek cenzusa 50—50 d, ők is évi 52 napot robotoltak, de gya­log. A hazátlan zsellérek évi 9 nap gyalogrobottal szolgáltak. A faluban

Next

/
Thumbnails
Contents