Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

Az iskolamester melletti három tanerős iskola államosítását — tíz évi várakozás után — 1906-ban hajtották végre. Ez az árvaház számára azt jelentette, hogy „az iskolaépítés költségeihez 30—40 évig évenkint 400 koronával kellene hozzájárulni."

250 Néhány mai probléma „gyökere" több mint két évszázados múltra tekinthet vissza. Fényes Elek Martonvásárt magyar, német és tót községként szerepelteti. Pesthy Frigyes helységnévtára szerint Martonvásár lakossága Nyitra, Pozsony és Fejér megyéből kerültek ide. Dobos János, a falu egykori igazgató-tanítója szerint a szláv ajkú munkásokat Brunszvikék fehértemplomi és zelei birtokáról telepítették át, akikhez „a környékből németajkúak is vegyültek."

257 II. József először Lengyelországba telepített németeket, mikor a lengyel parlagon heverő földek elfogytak, akkor a nagy propagandával telepítésre vállalkozó német családokat Magyarországra irányították át. A letelepedés előmozdítására igen sokféle kedvezményt (több évi adómentességet, kész házat, a gazdasághoz szükséges felszerelést, állatokat, sőt lábon álló vetést stb.) kaptak, mégis olyan német családok akadtak, akik nehéz körülmények közé kerültek. Ez a helyzet sokakat arra kényszerített, hogy tovább vándorolva kedvezőbb életkörülményeket keressenek maguknak. Ez Fejér megyén belül is belső vándorlást idézett elő. Farkas Gábor a megyében letelepedett német családok számát 1500-ra teszi.

258 A martonvásári magyar és tót jobbágy családok száma eredetileg (urbárium szerint) 35 volt, később Brunszvik Teréz naplójában és a későbbi nyilvántartásokban németekkel együtt 50 család szerepel. A. háromnyelvűség az oktatásban is problémát okozott. A tanító hosszú ideig a község jegyzője volt, akinek feltétlenül magyarul is kellett beszélnie. Martonvásáron még az altanítótól is megkívánták, hogy magyarul tudjon.

2

'

0 Egyházi vonalon a katolikus papnak a nemzetiségi nyelvel is kellett ismernie, s volt köztük a pánszláv mozgalom híve, a másik az egyetemet Bécsben végezte stb. Vasárnaponként a magyar nyelvű mise mellett felváltva német és tót misét is tartottak. (A Fejér vármegyei Árvaház 1913. évi értesítője is említi.) Az egyházi főhatóság már a XIX. század elején úgy intézkedett, hogy „főbb ünnepeken és nyilvános egyházi körmenetek alkalmával használt szertartási nyelv tisztán magyar legyen. Természetesen más irányú törekvések is megnyilvánultak. 1399-ben vonult nyugdíjba Lattyák János plébános, aki nem a valóságnak megfelelően tájékoztatta a megyés püspököt, hogy „a község jórészt tótajkú lakossága igényli a tót nyelvet bíró papot." A főispán és a főszolgabíró együttesen kérték a templom kegyurát, a kultuszminisztert, hogy Holesky Ágoston bécsi születésű papot nevezze ki, mert más megoldás folytán az eddigi magyarítási akciók különösen az iskolában megsemmisülnek." A magyarosítási akció legszebb példáját a község vezetői szolgáltatták, mikor is 1900-ban Pesznekker, az iskola igazgatója Pusztaira, Kreutziger, a jegyző Kádárra magyarosított, Részletes nemzetiségi képet nyújt az 1850. évi népösszeírás: 551 magyar, 468 német, 146 szlovák és 24 zsidó.

200 Az utóbbiakra pontos képet nyújt az 1848. évi zsidóösszeírás, amelynek során Martonvásáron 5 családot (név szerint: Eisner Sámuel sebész, Deuts Emánuel kereskedő, Deuts Márkus vendéglős. Veszele Ignátz mészáros és Veis Ábrahám