Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)
Lencsés Ferenc: Martonvásár
1858-ban készült el Martonvásár adóközség telekkönyve, amely magában foglalta 1—201 számig jegyzett egymás mellett álló házakat, „továbbá a mezőváros központjától egy órányira fekvő Kis-Martony, és Erdő-háti pusztákat, ugyan a város központjától egynegyedórányira fekvő, Spanyol-, Belső-, Felső-, Gejza-, Tükrös és Máriaháza Majorokat." Mindennemű művelési ágat 1600 O-öles katasztrális holdban számolták. Az 1858. évi telekkönyv szerint Brunszvik Géza nevén az alábbiak szerepeltek: a vásártéri dűlőben a jegyzőnél és az iskolamesternél kétszer 2 hold 1300 O-öl, a plébánia nevén 5 hold 1000 O-öl és a templomnál 6 hold 200 O-öl volt használatban. Az egyes majorokban a következő építmények, ill. ingatlanok szerepeltek : Kismartonban a cselédházon kívül ököristálló, birkaakól és cséplőpajta; Libadöglőben kovácsműhely, csárdaház és cselédhez: Erdőháton cselédház, ökör- és juhistálló, valamint cséplőfészer; Spanyolmajorban cselédház, konyhakert, juhistálló, malomcsatorna, téglavető gödör, téglavetőhely és téglásház: Belsőmajorban cselédház, juhistálló, magtár, faiskola, vincellérház, gyümölcsös, csárdaház és csárdatér: Urbánhegyen szőlő, pince és legelő; Felsőmajorban cselédház, juh- és ököristálló, úsztató hely, felső malom tava, malom, molnárlak, malomcsatorna; Gézamajorban a vasútvonal részére 12 kh-t vettek el. 17:1 A déli vaspálya Buda—Fiume vasútvonal 1861-ben nyílott meg, s több mint húsz éven át Bicske egyik utolsó vasútállomása Martonvásár volt, mivel a Kelenföld—Szőny vasútvonalat csak 1884-ben adták át a forgalomnak. 18 ' 1 Brunszvik Géza Lej fényinek 1861. január 15-én kelt levelében írta: „Ma lesz tehát a' nagyszerű nap mellyen a' Buda—Fehérvári vasútvonal meg fog nyittatni . . . Kíváncsi vagyok annak eredményére." Befejezésül: „Nyitra Vármegye nagyon tót vármegye, a gyűlések nem ollyan lelkesek mint a' Fehérváriak." Lejtényi válaszában közölte, hogy a vasútvonalat még nem nyitották meg „s mint látom Márc. 15 előtt alig lesz járható.'" 81 A vasútállomásnál levő „kis bor- és sermérés" első korcsmárosa Seligmann Lajos. 1861. július 7-én a budai korai vonattal utazott be, hogy a kőművessel a vendéglő építési (kőműves, ács, asztalos és festő) munkáit megbeszélje. Az állomással szembeni „Bará"-nak nevezett épület sokáig az uradalomé volt. A régi iparosok sarokháza és a Bara között beépítetlen terület a gróf szérűskertje volt, majd a két világháború között a „resti"-nek hívott kocsma a régi vasútállomás harmadosztályú váróterméből lett lekerítve. 1858. januárjában Tóth Antal, bicskei ügyvéd az uradalom felügyelőjét úgy tájékoztatta: „A mvásári uradalomnak a megyei telekkönyvbe bejegyeztetése megtörtént; a következmény csak az, hogy az uradalmat megtámadó per csak a' Megyei törvényszék előtt folyhat." 182 Az úrbéri legelő elkülönülés 1859-ban történt meg. 183 1859. október 3-án Brunszvik Ferenc özvegye, és gyermekei: Géza és Mária a helytartósági osztálytól az uradalom és a község szétválasztását kérték. 18 ' 1
