Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Lencsés Ferenc: Martonvásár

megfosztotta. A bírót 12 órára vasra verette azzal az indokolásai, hogy „ezután tanulnának, és ne mint oskolás gyermekek, minden hiábavalóságért panaszra fussanak." . . . „Ily szomorú vigasztalással emésztettünk el a méltóságos uraságainktól." — panaszolják a jobbágyok.

70 Richárd Bright, angol orvos 1815-ben kereste fel Martonvásárt. Magyarországi utazásának ezen az állomásán csupán ,,két igen kedves napot" töltött, de pillanatnyi benyomásai némi képet adnak az akkori faluról. A Brunszvik-gazdaság területe 7000 holdon felül volt, „hozzátartozik egy főleg birkalegelőnek használt nagy terület, ezt úgy bérli." Az angol látogató kedvező benyomását nagyban elősegítette, hogy gróf Brunszvik Ferenc korábban Anglia mezőgazdaságát tanulmányozta, s az ott látottakat igyekezett megvalósítani. A vendéglátó lótenyésztésével dicsekedett s emellett jelentős volt juhtenyésztése is, amelynek állománya 5000 körül mozgott. A Brunszvik család egy hölgytagja vezette el a vendéget a falu néhány parasztházába. „Többet megnéztünk. Mindegyikben nagyfokú kényelmet találtunk. A lakosság németekből, magyarokból és cigányokból áll. Közülük az első a legtakarékosabbak, leggondosabbak és ők örvendeznek a legnagyobb jólétnek ... A házak alapbeosztásában alig van különbség akár német, akár magyar a gazdájuk. A lakásuk tisztasága és rendje tökéletes. A falak fehérek ... A paraszt bevitt minket a kertjébe, hogy lássuk virágait és méheit. Igazán jól esett olyan parasztot találni, akinek kedve telik virágos kertjének ápolásában. Ez a falusi műveltségnek talán legbiztosabb jele és legjobb záloga." A gazdaság egyik alkalmazottja megjegyezte, hogy „a kertészkedésre fordított idő nem hátráltatja őket házi vagy mezei munkájukban, sőt, ellenkezőleg, ezen teendőik elvégzésében pontosabbak, mint az ember gondolná." A martonvásári uradalom munkaerő- és gazdálkodási helyzetét a következőképpen írja le: „A faluban nincsen húsznál több parasztbirtok. Ezeket a parasztokat ritkán veszi igénybe, leszámítva az év legsürgősebb idejét, amikor minden kézre szükség van, így gabonahordáskor és szüretben. A gróf úgy látszik célravezetőbbnek tartja az olyan emberek foglalkoztatását, akik rendszeres és jó fizetést kapnak munkájukért, mint a parasztokét, akik ritkán érzik, hogy egyáltalán fizetik őket, és lélek meg lendület nélkül dolgoznak. Ezen a birtokon tehát 60 rendesen fizetett és egész évre felfogadott ember van, kezük alatt meg 170 ökör a munkához. Az egész gazdaság négy majorra oszlik. Minden majorban egy sor lakás, ahol az emberek egész évben laknak, ugyanúgy istálló a szarvasmarha számára. A föld nagyobb részét a szokásos módon művelik, a harmadik évben ugarolással. De egy nagy rész lóherének és lucernának van fenntartva. A tengerit sorba vetik. Éppen most bújt ki a földből. Körülbelül két láb magasra eresztik, s akkor mint kitűnő zöld takarmányt, a marha részére használják. A gróf kedveli a kölest is, igen hasznosnak találja. Május végén vetik és zöld takarmánynak vágják, körülbelül két hónap múlva. Idább-odább az őszi vérfű is el van hintve a gazdaságban. Alkalomadtán ráeresztik a birkákat egynegyed vagy fél órára, kizárólag egészségi szempontból."

77