Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

sára elállt ettől a felsőbb hatóság. Az úrhidai elöljáróság arra hivatkozott, hogy a község a körorvosnak a már említett fizetésen kívül 470 koronát ad útiátalányként, és a Szabadbattyánhoz kapcsolás ezt az összeget nagyon megemelné. Az előzőekben említett elöljárósági tagokon kívül a következő személyek voltak tagjai a község képviselő-testületének 1882 és 1915 között: Bakos István, Cseh József, Fehér István, Fodor József, Gazdag Pál, Hegedűs József, Horváth János. Juhos Ferenc és György, Király József, Kiss Imre, Kőszegi György, Langmár András, Miháli József, Noll Ferenc, Pajor István, Peczkó Ferenc, György és István, Pintér Mihály, Silinger János, Simon József, Szabó János, Szántó Mihály, Tóth József, Unyi Mihály, Vidi Antal, Vinkler Hermán és Zerényi Ferenc. 1895-ben mezei csősznek Silinger Györgyöt fogadták fel 115 forint bérért, ezt a fizetést 135 forintra emelte a képviselő-testület 1897-ben. Űrhida, mint a sárszentmihályi körjegyzőség kisközsége, a bodajki országgyűlési választókerülethez tartozott a századfordulón, képviselőválasztóinak száma 1899-ben 12, 1902-ben 19 és 1913-ban 42 volt. Anyakönyvi székhelyül Sárszentmihályt jelölték ki 1895-ben, ez időtől itt történt az úrhidaiak polgári anyakönyvezése. 1903. április 5-én Űrhidán népgyűlést tartottak. A mintegy 250 résztvevő előtt Csupor Ferenc székesfehérvári cipész és Pintér Károly kőműveslegény a szocialista eszmékről beszéltek. A gyűlésen jelen volt a járási szolgabíró is, és a rendre 14 csendőr ügyelt.''

1 Ugyancsak 1903-ból származik az a jelentés, amelyben a település súlyos közrendi problémáiról olvashatunk; Űrhidán az 1900as évek elején napirenden voltak a verekedések és az éjszakai útonállások, a kocsmában gyakran véres összetűzésekre került sor, még az éjjeliőröknek is bántalmazásban volt részük időnként. A képviselő-testület Fejér Vármegye Közigazgatási Bizottságától egy csendőrkülönítmény felállítását kérte 1903. október 18-án. Ezek a közrendet sértő cselekmények a későbbiekben sem szűntek meg Űrhidán. A századfordulón ilyen súlyos gondok mellett a legkülönfélébb ügyek szerepeltek a közigazgatási testület közgyűlésein. 1395-ben a községi kovácsműhelyt Markovits István vette bérbe 1 évre 40 forintért. 1904-ben a helyiséget Diószegi Károly bérehe 120 forint ellenében. Ugyanebben az évben Űrhida tagja lett a Sárszentmihályi Hitelszövetkezetnek. 1907-ben a főispán a tűzrendészeti rendeletek be nem tartása miatt fegyelmi vizsgálatot rendelt el a község elöljárósága ellen. Erre reagálva Űrhida képviselő-testülete különböző tűzoltóeszközök beszerzését és szertár felépítését szorgalmazta. Gondot okozott viszont az, hogy a település kocsmaház, iskola és tanítói lakás építése miatt adósságokkal küszködik, más beruházásokra már nem tellett. A tűzbiztonság kérdése még az 1930-as években is napirenden maradt Űrhidán. Még 1893-ban a mészárszéket, az egyik kocsmát és a pálinkaházi rétet Simon János és Peczkó István kapta bérbe évi 600 forintért. A bérletdíjat a nevezettek részletben fizették be a községi pénztárba. A megegyezés szerint a bérlethez tartozó jégvermet a község hordatta tele, és a bérlők az orvosnak kötelesek voltak gyógyászati célokra jeget adni. 1898-ban ugyanezeket a haszonvételeket az árverésen Schcijjer Kálmán sárszentmihályi lakos, majd 1902-ben Király Jánosné szerezte meg. Az előbbi személy évi 166 forintot, az utóbbi bérlő pedig 300 koronát volt köteles fizetni.