Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

dett szőlőik után. A püspök jószándékát bizonyítva arra is ígéretet tett, hogyha ezek a jobbágyok Zala, vagy Somogy megyéből, akár más helyek­ről, bort, gabonát és más javakat Fehérvár felé a hídon át szállítanak, nem lesznek kötelesek vámot fizetni." Azt nem tudjuk, hogy ez a gya­korlatban is megvalósult-e a későbbiek során. Az 1500-as évek közepétől Fejér megye településeinek sorsát a török hódoltság határozta meg. Fehérvár elfoglalásával a megye falvainak több­sége elnéptelenedett. Hasonló sorsra jutott Űrhida is. 1560-ban már el­pusztult helységként jegyezték fel, amelynek földjeiért és szőlőiért idegen illetőségűek fizettek tizedet. Ugyanebben az évben í. Ferdinánd király kötelezte a kamarát, hogy a veszprémi püspök és a káptalan Palota vá­rához kapcsolt javaiért évi 400 forintot fizessen. A felsorolt birtokok kö­zött Űrhida is szerepelt. 12 1582-ben a Sárvíz melletti malmok kerültek összeírásra. Ebben a fel­jegyzésben az úrhidai őrlőhely Batthyány Orbán és Ferenc tulajdona­ként volt feltüntetve. A puszta a 16. század végén a székesfehérvári náhi­jéhoz tartozott, és a török adóösszeírások szerint, földjeit a város lakói művelték. A földművesek földhasználat címén a következő adókat fizet­ték a töröknek: búzából 25 kilát (1 kila = 46,8 1.). kétszeresből 16 kilát és szénából 30 kocsival. Az adók között feltüntetett kétszeres a vegyes veté­sű búzát és rozsot jelentette. Az úrhidai földeket művelők tizedeiből 450—460 akcse adó szárma­zott évente az 1580-as években. 0 A 17. században kevés adatot találunk Űrhida területével kapcso­latban. 1612-ben Batthyány Ferenc a battyániakat eltiltotta a puszta használatától, és Szent Mihály falu jobbágyainak engedte meg ezt. 1641­ben a fövenyi rácok állataikat úrhidai területen legeltették, ezért Vá­mos István Batthyány Ádámot értesítette a szentmihályiak panaszáról. 1677-ben ismét az elhagyott pusztával kapcsolatos huzavonáról olvasha­tunk; Egy ez évi, Veszprém megyei oklevél szerint Tallián György és Salomvári János Tác és Szent Mihály lakóit eltiltotta Űrhida- és Som­lyó-puszták használatától. Veszprém megye a nevezetteket rendrein­tette. 1 '' 1702-ben a Csíkvárhoz tartozó battyániak Batthyány Ferenc föl­desúrhoz fordultak panaszukkal. Eszerint Űrhidát már 80 esztendeje ők használták, de a Trencsény megyében lakó Madocsányi Miklós és Fehér­vári Imre a vármegyénél eltiltotta őket a puszta földjeitől. 1 '' A döntésről nem szól írás, de nem kétséges az, hogy Űrhidát a to­vábbiakban már a Madocsányi család birtokolta. Ugyanekkor Pentele már annak a Vörös famíliának a tulajdonát képezte, aki nem sokkal később az úrhidai birtokot is kézbe vette. 1740-ben arról olvashatunk, hogy Sárszentmihály jobbágyainak legelőiből a szomszéd birtokosok, Vö­rös Pál és Zsigmond'választották le az úrhidai határba eső részt. A falu lakói emiatt Zichy Jánosnéhoz fordultak panasszal, de ennek nem lett fo­ganatja. A Vörös birtokosok megjelenésével nem zárult le Űrhida történeté­nek zűrös időszaka. A területre időnként más és más jelentette be igé­nyét, nem véletlen az, hogy Űrhida neve sok esetben valamilyen per kapcsán merült fel a 13. századtól. Nincs adat arról, hogy mi okozta a

Next

/
Thumbnails
Contents