Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Kurucz János: Úrhida

da és 1560-ban Űrhidgya néven fordult elő írott forrásokban.

2 1612-től már Űrhida alakban szerepelt, és a ma is érvényes helységnevet egy 1903ban keltezett községi törzskönyvbizottsági határozat véglegesítette. A falu határával a következő helynevek kapcsolatosak: Alsómoharföld (1961), Belső hereföld (1903), Bozsák-műhely (1946), Csárda (1786), Csárdatemető (1900), Első utca (1960), Falu rétje-alsó dűlő (1864), Felső dűlő (1864), Ferenc-erdő (1948), Hármasvölgy (1979)), Hidegkastély (1914), Kápolna (1781), Kenderföld (1903), Kovácsház (1930), Kőbánya (1785), Köves-dűlő (1882), Közép-dűlő (1961), Közöslegelő (1960), Ladányra-dűlő (1961), Lapos-dűlő (1950), Major (1925), Malom, (1479), Malom-csatorna (1935), Négy fa vendéglő (1900), Orbán-dűlő (1950), Pálinkaházi forrás (1935), Régi temető (1930), Alsó-Róna, Belső-Róna, Felső-Róna, Közép-Róna, Külső-Róna (1882 és 1935), Rózsa-major (1938), Szabóhegyi dűlő (1903), Szent Mihályra dűlő 1882), Szilfa (1940), Tilosfölöttidűlő (1960), Űj-dűlő (1864), Űj sor 1960), Űj szőlők 1882), Űj temető 1930), Vágóhíd 1925), Vár útja 1436), Vendégfogadó (1311) és Völgy-dűlő (1882).

3 (A nevek utáni számok az előfordulás évét jelzik.) A felsorolásban szereplő őrlőhelyet a Malom-csatorna működtette a Nádor-patak szomszédságában. A nagy épület régi idők csaknem egyetlen tanúja a két patak által közrezárt szigeten. Több forrás utal arra, hogy a régi település ezen a területen feküdt a török korig. A malom épületétől északnyugatra, mintegy 200 m-re 9—10. századból származó cserépmaradványok és ugyanitt római kori kerámiatöredékek kerültek felszínre 1967ben. Egy évvel későbbi régészeti vizsgálat során 14—16. századi településnyomok; kerámia maradványok és egy nagyobb kőház alapja váltak ismertté a malom közelében.

4 A leletekből következtethetünk a más forrásokban közölt megerődített helyre, és sejtethetik az épületmaradványok egy régi vámház helyét is. A híd melletti településre utal az, hogy a régi temető szintén ugyanitt helyezkedik el, de nem sikerült feleletet kapni arra a kérdésre, hogy a temetkezési hely miért fekszik mintegy 3 km-re a mai Űrhida centrumától. A közelében üzemelő borkimérő miatt a Csárdatemető nevet viselte a századfordulón, ennek a kocsmának a maradványai még láthatók voltak a Nádor-csatorna mellett az 1920-as években. A kimérőhely 1786-ban fordul elő először, és vendégfogadóként szerepel egy 181 l-es keltezésű térképen. Űrhida egykori építményeit jelző helynevek közül a Hidep-kastély érdemel még említést. A falu lakói szerint ez az épület Kiss János háza helyén állt, amely alatt hatalmas pincerendszer húzódik. A pincében egy 10 m alapterületű, 10 m magas, téglaboltozatú kupolaterem található, és ebből a helyiségből további három pince ágazik el. A lejárati ajtó fölött egy 1801-es évszám olvasható, ez az építés idejét jelentheti. 1882-es kataszteri iratok szerint az ingatlan tulajdonosa Hideg István volt, aki közel 2400 n.-öl szőlőt birtokolt a Köues-dűlőben. A Hideg-féle pincét feltehetően a Vörös, majd a Széchenyi birtokosok dézsmabegyűjtő helyként hasznosíthatták a 19. század elejétől. A helynevek közt szereplő Kápolna Űrhida egykori templomát jelzi. Erről még esik szó a jegyzetben.