Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

ban 8—10 vagon szuperfoszfátot használtak fel, holdankint kb. 150 kg-t. A gazdasági válság alatt szinte semmit sem vásároltak a műtrágyából, mivel az drága volt. 1930-ban a következő termésátlagok voltak a kisbirtokosoknál: búza 8 mázsa, rozs 8 mázsa, árpa 2 és fél mázsa, tengeri 1800 kg morzsoltan, burgonya 6 mázsa termett kat. holdankint. Konvenciós cselédet kizárólag a nagygazdák tartanak. 1930-ban 20 cselédet alkalmaztak a 100 holdon aluli gazdák. Évi bérük 14 mázsa búza, és teljes ellátás. Az állattenyésztés színvonala megfelelőnek minősíthető. Az állatok száma: 930 szarvasmarha, 525 ló, 1720 sertés, 3000 juh. Sárkeresztúron a kisbirtokosok híres lótenyésztők voltak, e tekintetben sorrendben a megye harmadik községe volt. Az első világháború idején a legjobb lovakat a katonaság igénybe vette, de a férfiak szakértelme is hiányzott a tenyésztéshez. Csak az 1920-as évek végére sikerült ismét a helyi lótenyésztést fellendíteni. A katonaság újra megkereste a községet, és évente 8—10 lovat elég magas áron megvásárolt a kisbirtokosoktól. Három hegyközsége volt: a Betekéncsi (118 kat. hold), a Nyilasi (65 kat. hold), a Józan-hegy (577 kat. hold). A kis- és középbirtokosok közös legelőterülete 350 kat. hold; ebből a községé 39, a telkes gazdáké 247, a zselléreké 25, az új birtokosságé 35 hold. (Az új birtokosok alatt az 1920-as években végrehajtott földreform során juttatottakat értették.) A legeltetési társulat 1929-ben alakult. A rétek, legelők gyengén termelték a füvet, mert lapos, vizenyős mocsaras területeken voltak. A réteket egy alkalommal kaszálták azután legeltették. Minden egynegyed telek után 3 db számos állatot tarthattak a közlegelőn. A telkes közbirtokosságnak 270 kat. hold közlegelője volt, ahol fogadott pásztorok őrizték a községi állatállományt. A pásztorok fizetése állatszámonkint 14 kg gabona. Félmagas őrlésű vámmalom Schaáf József tulajdonában van. A malom 1902-ben épült, melynek 4 hengerszéke, 4 kőjárata van. Hajtóereje 120 lóerős gőzgép. Őrlési körzete a községen kívül Abára és Sárszentágotára terjedt ki. Elektromos energiát helyben termeli. A munkások száma 9 fő. Szódavízüzem tulajdonosa Szabó Mihály volt, aki a szódavizet a helyi kereskedőknél helyezte el. A földmunkások elégedetlensége a két világháború közötti évtizedekben is észlelhető. 1923-ban például 150 pár arató nem tudott elhelyezkedni. A hatóság kénytelen volt alkalmi munkalehetőséget keresni a földmunkások számára. 1923—1924 telén kosárfonó tanfolyam szervezését kezdték meg, ahová főleg földmunkásokat vettek fel. A földmunkásokkal szembeni bánásmód is rossz. Főleg Lusztig Adolf bérgazdaságában sokasodtak a panaszok. A főszolgabíró szerint minden esztendőben hatósági beavatkozásra van szükség, hogy a bérgazdaság és a földmunkások közötti vitát elsimítsák. Persze időnként a csendőrség is közbelépett, amikor a birtokos érdekeket kellett védelmezni. 1936. október 31-én 104 tótkomlósi summás megtagadta az őszi betakarítási munkák végzését, mert a bérgazdaság nem volt hajlandó bérüket rendezni. A hatóság a summások két vezérét, Rapi Jánost és Kádár Pált 15—15 napi elzárásra ítélte. A bérgazdaság ellen még 1940-ben, 1942-ben is felléptek