Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

tán, Jakabszálláson dolgozó földmunkásoknál az aratógazdák a lefoglalást nem is merték felvetni, mivel sztrájk kitörésétől tartottak. A tartozások, különösen az egyházi adó elmaradását még 1890-ben sem tudták rendezni. Az 1900-as években nyílt ellenállás bontakozott ki a nagybirtokosok ellen. A földmunkások élén F. Kovács József napszámos állt. A faluban 1906-ban létrejött a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja, melybe kb. 300 földmunkás tömörült. Akcióik az uralkodó körök számára félelmetesek voltak, mert munkamegtagadáson túl egyéb, radikális megmozdulásaik is voltak. 1906. április 16-ra tervezett népgyűlésüket a főszolgabíró betiltotta. Ugyanakkor a gyűlésen aktuális kérdéseket kívántak volna felvetni. Tárgyalni akartak a földmunkások gazdasági helyzetéről, ill. arról, hogy miképpen javítson maga a munkásság a rossz viszonyokon. A gyűlés aktualitását az adta, hogy a községben kb. 100 napszámos nem kötött aratási szerződést. A mozgalom elfojtására 1906. május 16-án egy csendőrkülönítményt helyeztek a községbe, mivel „itt van az agrárszocializmus egyik melegágya, amely állandó zavargással és munkakerüléssel van egybekötve." Ezt a megállapítást egy újságcikk tette. 1907. május 9-én mintegy 300 résztvevővel tiltakozó gyűlést tartottak, a derestörvény ellen. A gyűlés szervezői Molnár János, F. Kovács József, Lerner Kálmán voltak. F. Kovács József 1906. október 28-án részt vett és felszólalt a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége székesfehérvári kerületi értekezletén.'

2

' * Az első világháború első megnyilvánulása a községben az 1914. július 28-i részleges mozgósítás elrendelése volt. A futár éjszaka fél 12 órakor érkezett a hírrel a községházához. A mozgósítást reggel 5 órakor közhírré tették. A részleges mozgósítás a katonaköteles férfiakat 36 éves korukig érintette, akiknek csapattestjeiknél meg kellett jelenniük. Az általános mozgósításra augusztus l-jén került sor, amikor a népfelkelőknek teljes létszámmal el kellett vonulniok a katonasághoz. Az igénybevétel 1865—1901 között született férfilakosságot érintette a háborús évek során. Az 1865 és az 1901 évben született férfiak bevonulására 1918-ban került sor. A háború folyamán 861 fő volt katona Sárkeresztúrról: a közös hadseregben 524 fő, a magyar honvédségnél 337 fő szolgált. Hadiéremmel kitűntetett katonák száma 684 volt. Meg kell említeni, hogy 27 fő hadimunkára vonult be, akik 3 hónap múlva hazatértek. Ezután azonban katonai sorozás alá vetették őket, és katonák lettek. A katonák közül hősi halált halt 59 fő, hadifogságba jutott 36. A katonai szolgálat alól felmentettek száma 47, melyből 34 kisbirtokos volt. A háború alatt a községben kisegítő kórház működött, amely a két iskola l-l tantermében működött. Az ágyak száma 30 volt. A községben 45 mázsa fémet gyűjtött össze a hatóság, közte a templomok 4 harangját, továbbá rézüstöket, mozsarakat. A lakosságtól több ízben rekviráltak gabonát. A kivetett mennyiség minden alkalommal összegyűlt, ennek ellenére a lakosság rejtegette terményeit. Elégedetlenséget szült az állatrekvirálás is. Ez azonban csak egy alkalommal történt, amikor 5 szarvasmarhát kellett a községnek beszolgáltatnia. (Az állatot sorshúzás útján