Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. (Székesfehérvár, 1990)

Farkas Gábor: Sárkeresztúr

1848 év végi összesítés szerint 469 kenyeret, 42 adag zabot, 272 porció szénát. 1843 őszén és telén is vonultak át honvéd csapatok a falun, ill. ott is kvártélyozták be magukat. Tudjuk, hogy november 3-án a Hunyadi zászlóalj, majd december 30-án Perczel Mór seregélyesi és tárnoki tábora kívánt élelmet Sárkeresztúrról. Fuvart ebben az évben 30 alkalommal teljesítettek. Természetesen 1849-ben sem lett vége a fuvaroknak: 1849. május 16-án 12 fogat vitt zabot a II. hadtestnek a budai táborba, május 25-én pedig 250 részlet szénát szállított az I. hadtest lovai számára. Az újjáalakítottt megyei bizottmányba 1849 május közepén újra csak közbirtokosokat találunk, köztük id. Szalay Istvánt, Angyal Antalt, Botlik Jánost, Kovács Istvánt, a községi bírót és a jegyzőt. 1849. szeptember l-jén Falkenhayn császári tábornok utasítására Fejér megyének a császári hadsereg élelmezésére Igrnándra szarvasmarhákat kellett hajtania; Sárkeresztúr községre 13 darabot vetettek ki, melyből kilencet az uraság, négy darabot pedig a község volt köteles átadni. Az igmándi császári tábor a Klapka által védett Komárom ostromát végzők egyik állomáshelye volt. A helység bírájának ugyanebben az időben 65 lovaskocsit kellett kiállítani és katonai fuvarba küldeni. A kocsikból tizenötöt a püspöki uradalom állított ki. A bíró, Szalay János utasította a faluban a lótartó gazdákat, hogy a gabona nyomtatását ne végezzék (,,ne ágyazzanak"), mivel a nyomtatómunkásoknak s a nyomtató lovaknak is Komáromba kell menni. A püspöki uradalom jelenti 1849. szeptember 5-én, n

°gy egyetlen lovasfogata sincs, csupán 14 ökörfogatot tud kiállítani. Ezekben a vészterhes időkben elveszett az uradalomnak a gulyabeli állománya is.

2

'

1 * A mezőgazdaság tőkés fejlődésének lehetőségei az 1850-es években bontakoztak ki. Az úrbéres viszonyok felszámolása utat nyitott a szabad paraszti fejlődésnek. A korszak kezdetén, 1850-ben 2412 fő élt a községben. Nemzetiség alig volt Sárkeresztúron, mindössze 18 idegen hangzású nevet viselő egyént minősítettek az összeírok németnek, nemzetiségnek tüntették fel viszont az 5i főből álló cigány és a 108 fős zsidó lakosságot. A házak száma 356 volt. A fejlődés elég lassan bontakozott ki, s ezt jelezte a stagnáló népességszám is; 1856-ban 2466, 1863-ban 2574, 1869-ben 2484 fő lakta. (Itt jegyezzük meg, hogy Fényes Elek 1851ben kiadott ismert munkájában a sárkeresztúri népességszámot becslés alapján állapította meg.) Hasonlóan becslésen alapul több más forrás adata is, közte az egyházi sematizmusoké, mivel ezekben az években egyszerűen átveszik az előző évi adatokat. Az 1856. évi adat 8128 kat. hold területben határozta meg a község kiterjedését. 1864-ben 7 közbirtokosnak és a püspöki uradalomnak kb. 5500 kat. hold földje volt, a föld többi, jóval kisebb hányada a volt telkes jobbágyoké és a zselléreké. Egésztelkes gazda 6, féltelkes 45, egynegyed telkes 107 gazda volt. Az egész telek 54 hold földből állt, így ők 324, a féltelkesek 1215. a negyedtelkesek 1445 holdat műveltek. így a telkesgazdák kezében a 19. század hatvanas éveiben 2984 hold föld volt. A községben éltek még zsellérek is: ezeket vagyoni szempontból megkülönböztették; voltak legelőilletékkel rendelkezők, s ezek száma 89 volt, de a többségnek, 162 családfőnek nem volt legelőilletéke. Olyan gazdát, akinek csak